Nyíregyháza anno

A város fekvését tekintve se Alföld, se Felföld. Nem volt szemtanúja se nagy csatáknak, se békeszerződéseknek. Nem történelmi város, de nem is akar annak tűnni. Különös módon erős sztereotip jelzők kötődnek a városhoz és a megyéhez. Hogy ez átok-e, e heti válogatásunkból kiderül.

Nyír - egyház"

VF_1699.jpgNyíregyháza nevének első írásos említése 1209-ből való. A 14. században már egyházas helyként említik. A török és tatár betörések után elnéptelenedett településre először hajdúk érkeztek. A Rákóczi-szabadságharc után tovább élénkült a bevándorlás. A népességszám jelentős növekedése, a helység „újjászületése” országos viszonylatban is páratlannak volt mondható. Igazi fejlődése azonban csak 1753-tól kezdődött, amikor a település birtokosává váló gróf Károlyi Ferenc jelentős kedvezményeket ígért az idetelepülőknek. Többek között szabad vallásgyakorlást, 3 évnyi adómentességet és ingyen faanyagot a házaikhoz. Ez a csoport a tót ajkú tirpákok lettek.

Tirpákiában mindenki tirpák, vagy azzá lesz

De kik ők? Pejoratív jelentését mindenki ismeri: faragatlan, otromba ember. Még konkrétabban: szabolcsi tahó. A 18. században jellemzően Békés megyéből, Felvidékről és külföldről jövő szintén tót ajkú, elmagyarosodott telepesek együttesét nevezték tirpáknak. A gúnynév tűrőt, szenvedőt jelent.
Békés megyében Petrikovics János csizmadiamester verbuválta az áttelepülőket, így Békéscsabáról, Szarvasról, Gyuláról, Mezőberényből és Tótkomlósról összesen 214 család költözött a nyírségi településre. Károlyit és Petrikovicsot azóta is városalapítóként tisztelik Nyíregyházán.
A tót ajkú betelepülők a kapott földjeiken tanyákat építettek, ezek az ún. bokortanyák. A tanyák közül mintegy hatvan ma is létezik. Közülük Salamon-, Sulyán-, Róka-, Antal-, Vajda- és Mandabokor számít a legjelentősebbnek. Külterületen tavasztól őszig laktak, a telet pedig a városban töltötték, főként a Szarvas utcai házaikban, amelynek neve utalt származási helyükre. Az ígéret ellenére evangélikus hitük miatt kezdetben üldöztetésben volt részük, amit konok méltósággal viseltek, de szívósságuk miatt később megbecsült tagjai lettek a közösségnek.
Krúdy Gyula által elhintett gondolat, miszerint a városban mindenki tirpák, vagy azzá lesz.
„ Az egykori tirpák, aki szégyenkezett, pirult valaha a csufolkodó szó miatt, manapság büszkén a mellére üt: Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomokjában. Mi műveltük meg a legelőnek se jó szikes, mocsaras, büdi boszorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta földet.”
Egyébként már a 20. században érezhető volt egyfajta nosztalgia a kérdésben, ti. az is tirpáknak vallotta magát, aki nem volt az. Ehhez hozzájárult az a tendencia is, hogy a gúnynevekből kialakult etnikai csoportnevek  mint amilyen a matyó vagy a csángó is  idővel elvesztik gúnyos élüket. Mindenesetre az igény, hogy pozitív jelentéstartammal ruházzák fel a kérdéses „identitást" manapság is él. Hogy negatív jelző-e a tirpák? Szabolcsban biztosan nem.
Ami a tirpákok történetét illeti, számuk a II. világháború után jelentősen megcsappant, amikor a Beneš-dekrétum alapján 4506 magát szlováknak valló embert telepítettek át a felvidéki Lévai-járásba.

Megyeszékhely születik

67230112A.jpgA nyíregyháziak életének legfontosabb eseménye az 1824-es örökváltság volt, amikor a földesúri joghatóság alól megváltották magukat, ennek nyomán 1837-ben Nyíregyháza megkapta a városi rangot. A megyegyűlés 1867-ben elhatározta, hogy Szabolcs megye székhelye Nagykálló helyett Nyíregyháza lesz, a döntésben közrejátszott az is, hogy a város felé épült meg a vasúti pálya.
A vasút megépítését az ipar és a kereskedelem fellendülése követte. A korábbi székhelyen, Nagykállóban a legenda szerint az urak kézzel-lábbal tiltakoztak a vasút ellen. Valójában rendezetlen telekviszonyok és pénzhiány volt az ok. Az országgyűlés 1876-ban törvényesítette az új megyeszékhelyet. 

Az új székhelyen nagyléptékű fejlődés és építkezés indult el. A Városháza árkádos bejáratú, reneszánsz hangulatú, eklektikus épület, melynek földszinti traktusa még 1842-ben készült, az emelet 1872-ben épült meg. Az épület díszterme adott helyet a hírhedt „tiszaeszlári per”-nek, megfordult itt Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán. A térre néző erkély felett, a homlokzat két szélén egy-egy Justitia-szobor látható, utalván arra, hogy ekkor még nem volt külön bírósági épület. A tér közepén emelkedik Kossuth Lajos emlékműve, melyet 1912-ben Bethlen Gyula készített.

A tértől alig pár lépésre az 1895-ben Alpár Ignác tervei alapján épült Korona Szálló emelkedik. Három frontja más-más arcot mutat az érdeklődőnek. Érdekessége, hogy az avatására rendezett bálon gyúlt fel először villanyfény a városban. Igaz, a megyében Mátészalkán már jóval korábban, 1888-ban élvezhették a villanyvilágítás előnyeit.
A hotel mellett magasodik a Nagy Virgil tervei alapján 1904-ben megépült római katolikus templom, azaz a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház. A háromhajós, bazilikás elrendezésű templom legszebb része a monumentális kereszthajó. Itt található a márvány szószék is, amelynek boltmezőiben a négy evangélista domborműves alakja látható

126926_1.jpg1911-ben indult meg a városon belüli szakaszon a villamosforgalom, amely összekötötte a várost az egyre népszerűbbé váló Sóstógyógyfürdővel. Ma már hiába keresnék a villamospályát, mert az erőltetett motorizáció, az olcsó üzemanyag a nyíregyházi villamosközlekedés végét jelentette. Az utolsó kocsi 1969. május 31-én gördült végig a városon.

A város tüdeje, Sóstó

VF_21492.jpgA legenda szerint Nyíregyháza erdeje egy véletlen elírásnak köszönheti létét. Eszerint a 18. században az idejét és pénzét Bécsben mulató földesúr megneszelte, hogy felszökött a mák ára, és elhatározta, hogy a nyíregyházi birtokán mákot fog termeszteni. Megírta hát az ispánjának, hogy ezerhektárnyi területet azonnal vessenek be mákkal. Amikor egy év múlva hazatért, döbbenten látta, hogy a mákgubók helyett apró tölgycsemeték díszítik a hatalmas földterületet. Amikor kérdőre vonta az ispánt, akkor kiderült, hogy a földesúr sietségében nem tett ékezetet, ezért nem mákkal, hanem makkal vetették be a földet, és így jött létre a ma is pompázó ősfás tölgyerdő. Valójában a Sóstói-erdő minden bizonnyal egyike a nyírségi őserdők maradványának. 

2015_45568_AdfBM_e.jpgDe az itt élőknek Sóstó, nemcsak az erdőt jelenti, hanem az itt található tavat is. A sós vizű szikes tavat, melynek átlagos mélysége 1,5 méter. Állítólag már Mátyás király korában is ismert volt, még Igrice néven, úgy hitték, a tó vize meggyógyít görvénykórtól, csúztól, és köszvénytől is. Az biztos, hogy a gyógyvízzé minősített termálvíz kiválóan alkalmas gerincbetegségek, reumatikus, mozgásszervi panaszok enyhítésére. 

A gyógyvíz és az erdő vonzerejének bizonyítéka az 1866-ban megépült alpesi stílusú Svájci-Lak, aminek falai között megfordult Blaha Lujza, Krúdy Gyula és Karinthy Frigyes is. A városi polgárok kedvelt találkozóhelye volt az 1911-ben megépült Krúdy Szálló és annak terasza, melynek felújítása néhány éve fejeződött be.

Bízom benne, hogy egy város, a városom, nemcsak felsorolt nevezetességeire lehet büszke, hanem lelkiségére is. Arra, hogy az itt élők kétszáz éve befogadók és törekvők voltak: felépítettek és felvirágoztattak egy várost, nekünk csak meg kell tartanunk.

Forrás:

https://mek.oszk.hu/00700/00758/html/#1.4

https://www.nyest.hu/hirek/kik-azok-a-tirpakok

 

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink