Az olvasó nők veszélyesek?

Természetesen nem. De mégis miért érdekes ez a felvetés? Olvasásszociológiai felmérések szerint szépirodalmat főleg nők olvasnak, legalábbis ezt mondják, ha rákérdeznek. Az olvasási szokások változásairól már régóta folyik a polémia, különösen arról, hogy nem olvasunk – mármint könyvet – sőt, a gyermekeink sem olvasnak. Vaskos közhelyek helyett, a héten megnézzük, mit olvastak, és hogyan viszonyultak a női olvasókhoz az elmúlt évszázadokban.

Mit olvasol honleány?

Hazánkban a 18. század előtt, néhány kivételtől eltekintve nem létezett női olvasóközönség. Ezen az állapoton a felvilágosodás eszméje lendített sokat, hiszen később, mint potenciális könyvfogyasztói csoport lépett elő a hölgyközönség. Hogy mit olvastak? Az elképzelt nőideál – még nagyon sokáig – az emelkedett, nemes lélek volt. Természetesnek gondolták, hogy olvasmányaiban is olyan szereplőkkel azonosuljon ez az idealisztikus nő, akik a kívánatos női erényeket testesítették meg, ezek közül a legfontosabbnak a hűséget, a családszeretetet, a jótékonykodásot és a szelídsége tartották. Talán nem meglepő, de akadtak írók, akik óva intették az anyákat attól, hogy leányaik kezébe regényt adjanak, hiszen szép dolog az elmepallérozás, csak ne menjen a szakácskönyvek forgatásának rovására.
Osztotta ezt a véleményt Lord Byron is, szerinte a nő: „Legyen tanult, a vallásban – de ne olvasson költészetet vagy politikát – helyette kizárólag vallással és főzéssel kapcsolatos könyveket.”

Ettől függetlenül a 18. századtól, hazánkban is egyre több, nőknek szóló, vagy nőknek ajánlott kiadvány jelent meg. Péczeli József 1789-ben indított Mindenes Gyűjtemény című folyóiratával a hasznos ismeretek terjesztésére és az olvasás népszerűsítésére törekedett. Kihagyhatatlan Kármán József és Pajor Gáspár Uránia c. folyóirata, melynek nem titkolt célja a nőnevelés és a nemzeti nyelv művelése volt. Emellett a hazai szentimentalizmus mérföldköve, a Fanni hagyományai c. levélregény publikálása is e folyóiratban jelent meg.

A regényolvasás, mint fenyegető élvezet

A nők műveltségüket a kor megítélése szerint a gyermeknevelés, valamint – a reformkortól kezdve – a nemzeti érzület elmélyítése során hasznosíthatták a legkönnyebben. Vannak kutatások, melyek ma is összefüggést látnak a nők olvasási kedve és a gyermekek tanulásának felügyelete között.

Hogy a regényolvasás, hogyan vált fenyegető élvezetté? Regények iránti keresletről, de különösen a ponyva iránti mohó vágyról már a Bovaryné is tudósít. Az elvágyódó asszony teendőit elhanyagolja, a valóságtól olyannyira eltávolodik, hogy bukása elkerülhetetlen. Nálunk még a sok tekintetben felvilágosult Veres Pálné sem szívelte, ha a leányok regényeket olvastak. 1865-ös Buzdító szózatában a női regényolvasásról is írt: "Nem tagadom, hogy megvan a regényolvasásnak is némi haszna, de a tapasztalatlan ifjú leány a regényekből sokszor valódi mérget szí, mert képzelő tehetségét és érzését felcsigázzák, lelkében vágyat ébresztenek a hősnő szerepét játszhatni, másnak keblében szintoly heves indulatot költhetni."

Talán emiatt is érdekes, hogy a képzőművészeti alkotások visszatérő motívuma, az olvasó nő alakja. Legtöbbször a jelenetek idillikus hangulata olyan erős, hogy a néző szinte kényelmetlenül érzi magát, ti. megzavarja az olvasó hölgyet. Ezekben az esetekben mindig felmerül a kérdés, vajon a nő, mint esztétikum funkcionál, esetleg más aspektusból kellene szemlélnünk a látott képzőművészeti alkotást?

Sokak nehezen szakítanak időt az olvasásra, és az is igaz, hogy radikálisan lecsökkent a könyvolvasók száma, ugyanakkor egészen új szövegfogyasztási szokások alakultak ki. A legszembetűnőbb, a nyomtatott sajtó háttérbe szorulása, és a helyére lépett a digitális tartalmak iránti kereslet. Az olvasás mindenesetre úgy alakul át, hogy közben észrevétlenül minket is formál, és ez biztosan nem változik meg.

TÉ

A válogatásunk ötletét Stefan Bollmann Az olvasó nők veszélyesek című kötete adta.

Forrás:

Papp, Júlia, ed. (2014) A zsoltártól a rózsaszín regényig. Fejezetek a magyar női művelődés történetéből. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

Szívós Andrea: Adalékok A magyarországi nőnevelés és női művelődés történetéhez (1850-1888)

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf

https://kultura.hu/olvasunk-csak-maskepp/

Gustave Flaubert: Bovaryné, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1958.

Stefan Bollmann, Az olvasó nők veszélyesek, Scolar kiadó, 2008.

Ajánló

Harmadik helyeink

A könyvtár, a közeli kocsma, a két utcával arrébb lévő park – nem az otthonunk, nem a munkahelyünk, hanem egy harmadik hely, ahol az első két helyen megszokottaktól eltérő embereket láthatunk, ismerhetünk meg. Egyszerűnek tűnhet a képlet, de sokak életének nem része ez a bizonyos harmadik hely, vagy létezik valami kitérő, de az nagyon röviden és interakcióktól mentesen. De lássuk, mik is ezek a helyek, mit nyerhetünk általuk, mit veszíthetünk, ha nincs ilyen a környezetünkben.

Vigadó Budán

Manapság az Akváriumba, vájt fülűek a Zeneakadémiára járnak koncertre, de hova járt a XIX. század embere, ha szórakozni, koncertet hallgatni vágyott? Pesten a már 1833 óta működő Redoute-ba, a pesti Vigadó elődjébe, vagy a Hungária szállóba. Bár a Vigadó többféle célt is szolgált; jótékonysági bálokat, ünnepi fogadásokat rendeztek, mégiscsak Pesten volt. Ezt az önérzetes budai polgárok igen nehezményeztek, hiszen a közlekedés, különösen télen, se gyors se kényelmes nem volt.

A bükki barlanglakások

A magyar népi építészet különös produktumai a domboldalak puhább kőzetébe vágott, emberi lakhatásra szánt vájatok, a barlang- vagy partlakások, más szóval pinceházak vagy kőházak. Hazánk hegyvidékein, főként az Északi-Középhegységben, illetve a Budai-hegységben és a Dunántúlon találhatjuk meg a lakóhelyek ezen típusait. Adatbázisunkban nagyszámú képanyag böngészhető a Bükk és Bükkalja barlanglakásairól, így írásunkban erre a térségre térünk ki részletesebben.

Már 105 éve résen vagyunk!

Az ifjúsági mozgalmak nem a cserkészettel kezdődtek, hiszen felekezeti csoportok, önképző körök, önszerveződő csoportok mindig is léteztek. Mégis, nem ismerünk olyan népszerű mozgalmat, ami ilyen nagy hatással lett volna az ifjúságra, és amely ma is létező fogalom. Töretlen népszerűségét alapelveinek köszönheti, olyanoknak, mint a nyitottság; hiszen származástól, társadalmi helyzettől és felekezettől függetlenül bárki csatlakozhatott a cserkészmozgalomhoz, de feltehetően a politikamentesség is a mozgalom javára szolgált. Hiába, nem könnyű elvonatkoztatni a politikától, amikor egyes ifjúsági mozgalmak a Párt gyermekszervezeteként éltek a köztudatban.

Kalandos fesztiválok legjobb pillanatai képekben

Az emberek az idők folyamán mindig is keresték az olyan alkalmakat, ahol közösségi élményeket élhetnek át, legyen szó akár az ősi pogány népek rituális szertartásairól, az ókeresztények találkozóiról, az 1800-as évek tábori összejöveteleiről vagy a modern kori fesztiválokról. De miért jó fesztiválozni? – kérdezhetjük. A kikapcsolódáson és azon túl, hogy lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a megszokásból, többek közt segíthet felfrissítő új látásmódot szerezni a festői környezet, a művészet, valamint a kalandos élményekkel való feltöltődés.

Történetek az olimpiáról

Nemsokára újra itt az olimpia, ami sokunk számára nem más, mint izgalom, táskás szemek, a magyar válogatott szerepléséhez időzített napi rutin, olyan esemény amely, jellemzően még a sport iránt kevésbé érdeklődőket is a képernyő elé szegezi. A gyűjteményünkben olyan filmhíradórészletek vannak, amelyek az 1936-os berlini olimpiáról tudósítanak, láthatunk részleteket az 1948-as londoni olimpiáról, Gyarmati Olga győzelméről, aki második aranyérmünket nyerte a versenyen. Vagy böngészhetünk, olimpiai kitűzők és érmeseink tiszteletére kiadott bélyegek között. Emellett olyan olimpikonok relikviáit, érmeit nézhetik meg, mint: Törös Olga tornász, Horváth Zoltán és Szilágyi Áron vívó, vagy Majoros István birkózó. Végül megtudhatjuk, hogy milyen reményeket táplált az olimpia eszméjének felelevenítője, melyik volt a legzűrösebb ötkarikás játék, és hogy mikor volt a magyar válogatott a legeredményesebb.

További tematikus virtuális kiállításaink