Indiana Jones a magyar ugaron

Kinek ne fordult volna meg a fejében gyerekként, hogy régész lesz? Netán sokat játszott kincskeresőset, vagy rajongott Indiana Jones-ért? A régészet magába foglalja a felfedezés izgalma mellett a múlt kutatása iránti olthatatlan emberi vágyat. Adatbázisunk számos régészeti tematikájú fotót tartalmaz a terepmunkától kezdve a tárgyfotókig. Ezekből állítottuk össze aktuális kiállításunkat. 

Bazilika körüli temető, 43. sír (1936) - Szent István Király Múzeum, CC BY-NC-NDA modern régészeti terepkutatás a 19. század közepétől datálható, de száz évnek kellett eltelni, hogy tervezettebb formát kapjon. A magyar régészet kezdetei azonban korábbra nyúlnak vissza az időben: a Gesta Hungarorum íróját, a 13. században élt Kézai Simont nevezik az első magyar régésznek, ugyanis a hunok és magyarok történetét elbeszélő munkájához vaskori halmos temetőkből származó és római emlékek alapján meghatározott régészeti terepadatokat használt fel. Többek között ő tesz említés az első pannóniai római feliratos oltárkőről.

Színes dia, ásatás, Nagydém-Középrépáspuszta (1993) - Gróf Esterházy Károly Múzeum, CC BY-NC-NDA római régiségeket bizonyítottan már Zsigmond király idején, a 14-15. század környékén is gyűjtötték. Nem sokkal később, Hunyadi Mátyás korának humanistái nem csupán a Corvina Könyvtárhoz járultak hozzá, hanem hatásukra megkezdődött a római leletek összeírása is. Ennek köze volt ahhoz, hogy a humanisták Itáliából érkeztek, illetve Itáliában végezték tanulmányaikat, így fokozott érdeklődéssel fordultak az ókori római kultúra felé. Közel egy évszázadot kellett várni, hogy 1593-ban kiadják az első tudományos igényű régészeti munkát, Szamosközy István Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum című, az ókori Dacia feliratos köveiről szóló értekezését.

Ásatási életkép: Székkutas - Kápolna-dűlő (1975) - Tornyai János Múzeum, CC BY-NC-ND

Néhány évszázados hiátus veszi kezdetét e tudomány történetében, a továbbiakban számottevő események a 19. században következtek be. A régészeti terepkutatás kezdetét 1846-tól datálják a kutatók, ugyanis ekkor kezdte meg munkáját a Nemzeti Múzeum foglalkoztatásában Luczenbacher János, aki később egy ásatási helyszínről felvette az Érdy nevet. Érdy ásatásai és azok dokumentálása ekkortól folyamatosak.

Köztudott, hogy Rómer Flóris, a magyar régészet atyja. Mindemellett kalandos élete volt, a benedekrendi szerzetes harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, majd öt évre bebörtönözték. Nem sokkal később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Az Akadémia Archeológiai Bizottmánya megalakulása után minden figyelmével a régészet felé fordult. 1866-ban jelent meg a Henszlmann Imrével közösen írt Műrégészeti kalauz, amelyet a 19. század régészeti kézikönyveként tart számon a tudomány.

Negatív, ásatás, Nagydém (1993) - Gróf Esterházy Károly Múzeum, CC BY-NC-ND

A század végére vidéken is számos régészeti társaság és múzeum jelent meg; ezeket általában a tervszerűtlenség jellemezte. A Millennium pedig ráirányította a figyelmet a folyamatosan kitermelt honfoglalás kori leletekre. Céltudatos feltárásra azonban csak Nyugat-Magyarországon és Aquincumban volt példa. Ezután jött az I. világháború, majd Trianon, így az elcsatolt területeken lévő múzeumok és egyetemek megszűntek, átalakultak; a magyar régészetnek pedig Budapest lett a központja. A húszas-harmincas évek ásatásait a Nemzeti Múzeum lehetőségeihez mérten finanszírozta: főként őskori és népvándorlás kori temetőket tártak fel az időszakban – immár a megfelelő dokumentációval.

Skoflek István diaképei, régészeti lelet (1960-1970) - Kuny Domokos Múzeum, CC BYEgyre több képzett régész munkálkodott a múlt titkainak feltárásán. Például Fettich Nándor, a Nemzeti Múzeum népvándorlás kori gyűjteményének munkatársa, akinek a nevéhez fűződik a máig nagy tudományos hatású Archaeologia Hungarica sorozat. Az ősrégészet is prosperált, köszönhetően a kor kiváló tudósainak, mint például Tompa Ferenc egyetemi professzornak vagy Hillebrand Jenőnek, aki 1935-ben már az őskőkorról részletes összefoglalást készített barlangi ásatásokon alapuló tapasztalatokkal. Zárójelben megjegyzendő, hogy egy hiányossága is volt a kor feltárásainak: településkutatás nem történt, csak a feltárt temetők leletein keresztül próbálták rekonstruálni az adott kort, amely gyakran félrevezette a kutatókat.

Római sírkő beszállítása (1970) - Balatoni Múzeum, CC BY-NC-ND

Ezek az évszázadok a magyar régészet virágkorát jelentették, amelynek a következő világháború vetett véget, majd azt követően a szovjet típusú berendezkedés kihatott a tudományos életre is, 1950 és 1954 között pedig előirányozták A magyar régészet ötéves tervét. Mindennek negatív és pozitív hozadékai is voltak. Negatívan érintette a szakmát az aktuális politikai igényekhez történő alkalmazkodás a feladatválasztás terén, a tervezetlenség és a túltervezés, illetve hogy nagyszerű tudósok hagyták el az országot. Pozitívum volt, hogy előrelépés történt a római és az Árpád-kori települések kutatásában, a nagyipari építkezés számos ásatásra adott lehetőséget, például az ózdi Városi Stadion esetében (a mai napig jellemző, hogy régészeti feltárás előzi meg a nagyszabású építkezéseket). Az egyetemi oktatásban is önálló szak lett a régész és a hatvanas évektől a vidéki múzeumok önállósultak. Az 1930-as 1940-es évekbeli aranykort azonban nem sikerült visszahozni.

Negatív, ásatás, Bakonytamási (1994) - Gróf Esterházy Károly Múzeum, CC BY-NC-ND

A MaNDA adatbázis ásatási fotóanyagának képeit lapozgatva nosztalgikus érzéseink támadhatnak: de jó is volna a terepen felfedezni a föld rejtette kincseket! A régészet minden nehézségével együtt  - hiszen sokszor harcolni kell az elemekkel - bámulatos szakma, és természetesen nem csak a terepkutatás izgalma és a D-vitaminban gazdag munkaórák miatt.



TEJ

Forrás:

Visy Zsolt, főszerk.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Teleki László Alapítvány, 2003. ARCHEOCOMP Egyesület
http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_ezredfordulon.pdf

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink