sort by: relevance title

results: 12

refine search results
/2
<< >>
  • lead_sleeve_face

    Intenzív Project Avignon

    A kortárs európai színházi találkozón, a 63. Avignoni Fesztiválon készült fénykép.

  • Warlikowski – fáztunk

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Utca - melegünk volt

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • (A)pollonia 2.

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • (A)pollonia

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Lovacska

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Barátnők 3.

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Fakír 2.

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Fakír

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

  • Bekészülés

    Intenzív Project Avignon-4 nap

    63. Avignoni Fesztivál Intenzív Project Avignon-4 nap

    A legjelentősebb kortárs európai színházi találkozó, a 63. Avignoni Fesztivál idén a Kanadában élő libanoni drámaíró-rendező, Wajdi Mouawad munkássága és hatása köré szerveződik: a mediterrán világ alkotói mellett több elismert filmrendező is színházi produkcióval mutatkozik be. A kedden kezdődő hivatalos "in" programban (július 7-29.) több mint harminc előadást láthatnak a színházrajongók Avignon játszóhelyein, míg a másnap induló "off" fesztiválon (július 8-30.) mintegy ezer független társulat mutatkozik be a dél-franciaországi kisváros utcáin, terein, pincéiben, padlásain. Az elővételben elkelt jegyek arról tanúskodnak, hogy a válság ellenére az előző évekhez hasonló lesz a látogatottság, amely átlagosan 94 százalék körül mozog. "Az az érzésünk, hogy az emberek szeretnek előadásokat nézni, szükségük van értelmezni a világot, de az érdeklődés a kulturális politikának is köszönhető" - hangsúlyozza Hortense Archambault, aki Vincent Baudriller-val közösen hatodik éve igazgatja a fesztivált. A fiatal igazgatók meghívására az idei "társult művész" a kortárs francia nyelvű színház egyik legelismertebb művésze, Wajdi Mouawad drámaíró-rendező lesz. Az 1968-ban Libanonban született, a polgárháború elől tízévesen családjával Franciaországba emigrált, majd onnan Kanadába áttelepült és jelenleg az Ottawában működő kanadai Nemzeti Művészeti Központot irányító alkotó több szempontból is újdonságot jelent a fesztivál történetében. A szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó Thomas Ostermeier német rendező (2004), a provokatív és megbotránkoztató táncelőadásairól elhíresült Jan Fabres flamand koreográfus (2005), a kelet-európai gyökerekből táplálkozó táncszínházat megalkotó Nagy József vajdasági koreográfus-táncos (2006), a szövegközpontú francia színház rendezője, Frédéric Fisbach (2007), valamint a metafizikai kérdéseket boncolgató Valérie Dréville francia színésznő és Romeo Castellucci olasz rendező (2008) után először kértek fel a szervezők nem európai alkotót társult művésznek. "Történet nélkül nincs színház" - vallja Wajdi Mouawad, aki a kifejezetten lírai elbeszélő színház nagy mestere. Neki köszönhetően a szöveg, a történetmesélés és maga a történelem kap hangsúlyt az idei fesztiválon, szemben az elmúlt évekkel, amikor is a kortárs színház nagyon erős vizuális felfogása és a narratív forma felbomlása jellemezte az avignoni előadásokat. Mouawad darabjai a megélt háború, az emberi erőszak és őrület, a száműzetés, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak. Három legismertebb művét - Littoral (Tengerpart), Incendies (Futótűz), Forets (Erdők) - az avignoni meghívásra Ciels (Egek) címmel írt negyedikkel kiegészülve maratoni, 11 órás előadásban láthatja éjszakánként a Pápák Palotája Díszudvarának közel háromezer fős közönsége. A tetralógia azt a kérdést járja körül, hogy egy gyökereit nem ismerő menekült hogyan boldogul egy háborúskodással teli világban. "Olyan lesz, mint a szabadság végső nagy tapasztalata: 11 órán át a színészek a nézők előtt fogják teljesen elereszteni magukat. A nézők pedig szabadon választhatnak: velük álmodnak vagy pedig felállnak és elmennek. Ez utóbbi lehetőség nem ijeszt meg. Az idő nyújtható, homályos és áttetsző egyszerre" - mondta a Le Journal du Dimanche című lapnak a szerző-rendező. A Pápák Palotájában mutatja be a lengyel Krzysztof Warlikowski (A)pollonia címmel görög drámarészletekből és kortárs szövegből összeállított színpadi freskóját, a holland Johan Simons pedig Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját viszi itt színre. A hivatalos nyitóelőadás kedden este, a várostól 15 kilométerre lévő kőbányában lesz, ahol Peter Brook társulata tíz évi próbafolyamat után 1985-ben bemutatta a Mahábhárata című indiai hősköltemény világsikert arató színpadi adaptációját: Amos Gitai izraeli filmrendező Flavius Joseph A zsidó háború című regényéből készült adaptációjának főszerepét Jeanne Moreau alakítja. A francia filmrendező, Christophe Honoré pedig egy Victor Hugo-művet visz színre. A társult művész tiszteletére a fesztivál számos libanoni és kanadai rendezőt is vendégül lát idén, és a palesztin Elia Suleiman és a libanoni Danielle Abrid filmjeit is bemutatják Avignonban.

/2
<< >>