sort by: relevance title

results: 1441

refine search results
/145
<< >>
  • 730197_lead

    Sümegi vár

    fotó

    A fekete-fehér fotón a Sümegi várrom, a kép előterében szénaboglyák. Felhős égbolt,kicsit komor hangulatú fotó. IV. Béla király parancsára a veszprémi püspök erős kővárat emeltetett a sümegi hegyen. A 14. század elején a Dunántúl korlátlan hatalmú oligarchái, a Kőszegi család ragadta magához, uralmukat csak az 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán a Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették az Ulászló király táborához tartozó püspökség sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről, amit 1552-ben elfoglaltak a „pogány” hadak. 1553-ban emelték legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. 1605 tavaszán a Habsburg-ház zsarnoksága ellen felkelt Bocskai István erdélyi főnemes hajdúserege megszállta a várat, ahol meggyilkolták Újlaky Miklós veszprémi püspököt, majd a fejét legurították a hegyoldalon. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított, falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta a telekesi Török István által vezérelt kuruc katonaság (a vár épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta a császári parancsnokság). 1707. január 23.-án mivel telekesi Török István sümegi kuruc várparancsnok lelépett a tisztségéről, a sümegi commendánsságra (várparancsnokságra) Egerváry Istvánt, Palásthy Lászlót és Sidy Mihályt gróf Esterházy Antal bizta meg.[2] A gazdátlanná vált védőműveket az időjárás vasfoga a lakossággal karöltve évszázadokon át rombolta, mígnem az 1960-as években megkezdődött régészeti feltárása és megóvása. A Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővárában minden nyáron színpompás várjátékokkal idézik fel az egykori vitézek életét. A várat 2016-tól kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

  • 730196_lead

    Sümeg várrom kapuja,Kisfaludy Sándor szülőháza

    Üdvözlet Sümegről képes levelezőlap másolata, a Sümegi várrom kapuja és Kisfaludy Sándor szülőházának fotója látható a képeslap elején. Sümeg (németül Schimeck, horvátul Šimeg) város Veszprém megyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza, őskori kovakő bánya. A város keleti és északi szélén áthalad a 84-es főút, amely Sopron és a Balaton térségét kapcsolja össze, így mindkét irányból könnyen elérhetővé teszi Sümeget. A város közelében bronzkori leleteket tártak fel, kőbaltákat és urnákat találtak. A várostól délre, a Mogyorós-dombon őskori kovakőbányát fedeztek fel, ami ma védett terület és múzeum. A római korban is lakott terület volt, amit a feltárt katonai táborhely és lakóépületek bizonyítanak. A város területén háromhajós őskeresztény bazilika alapfalait tárták fel. A várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök fejeztették be. Sümeget első alkalommal 1292-ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg, Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára a Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A várnak fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék várai közül egyedül maradt magyar kézen. Veszprém török uralomra jutásával 1553-ban a püspökség ide költözött, és itt is maradt 1762-ig. 1605-től 50 évig itt őrizték Szent László hermáját. A várfalakat 1656–1658 között Széchényi György veszprémi püspök 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfallal vetette körül, ennek egy része ma is látható. E falakon belül, a 18. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített. 1700-ban a város nagy részét tűzvész pusztította el. A Rákóczi-szabadságharcban a vár és a város jelentős szerepet játszott, a kuruc katonaság központja volt, ezért az osztrákok 1713-ban felgyújtották, és nagy részét lerombolták, a többi kurucvárral együtt. 1724–1733 között jelentősen kibővített, Sarlós Boldogasszonynak szentelt, ferences kegytemplom (ahol több mint 60 csodálatos gyógyulás történt) és kolostor, valamint az 1748–1753 között Padányi Biró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. A város utcái a Várhegy meredek oldalait fogják körül. A belvárostól keletre, a 16. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a 18. században épített váristálló. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. Tizenhárom Város városrészben áll a plébániatemplom. IV. Béla király parancsára a veszprémi püspök erős kővárat emeltetett a sümegi hegyen. A 14. század elején a Dunántúl korlátlan hatalmú oligarchái, a Kőszegi család ragadta magához, uralmukat csak az 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán a Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették az Ulászló király táborához tartozó püspökség sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről, amit 1552-ben elfoglaltak a „pogány” hadak. 1553-ban emelték legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. 1605 tavaszán a Habsburg-ház zsarnoksága ellen felkelt Bocskai István erdélyi főnemes hajdúserege megszállta a várat, ahol meggyilkolták Újlaky Miklós veszprémi püspököt, majd a fejét legurították a hegyoldalon. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított, falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta a telekesi Török István által vezérelt kuruc katonaság (a vár épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta a császári parancsnokság). 1707. január 23.-án mivel telekesi Török István sümegi kuruc várparancsnok lelépett a tisztségéről, a sümegi commendánsságra (várparancsnokságra) Egerváry Istvánt, Palásthy Lászlót és Sidy Mihályt gróf Esterházy Antal bizta meg. A gazdátlanná vált védőműveket az időjárás vasfoga a lakossággal karöltve évszázadokon át rombolta, mígnem az 1960-as években megkezdődött régészeti feltárása és megóvása. A Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővárában minden nyáron színpompás várjátékokkal idézik fel az egykori vitézek életét. A várat 2016-tól kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

  • 751020_lead

    Sümeg

    képes levelezőlap

    Színes ,hosszú formátumú képes levelezőlap. Sümeg város hat nevezetességét mutatja egy egy fotóval,Motofilm,Keszthely kiadása. A hat fotó: 1. Palota Pince, 2.Sümegi vár, 3. Maulbertsch freskó részlet, 4. Ferences kegytemplom, 5. Sümegi vár és a Püspöki Palota, 6. Lóistálló Sümeg (németül Schimeck, horvátul Šimeg) város Veszprém megyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza, őskori kovakő bánya. A város keleti és északi szélén áthalad a 84-es főút, amely Sopron és a Balaton térségét kapcsolja össze, így mindkét irányból könnyen elérhetővé teszi Sümeget. A város közelében bronzkori leleteket tártak fel, kőbaltákat és urnákat találtak. A várostól délre, a Mogyorós-dombon őskori kovakőbányát fedeztek fel, ami ma védett terület és múzeum. A római korban is lakott terület volt, amit a feltárt katonai táborhely és lakóépületek bizonyítanak. A város területén háromhajós őskeresztény bazilika alapfalait tárták fel. A várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök fejeztették be. Sümeget első alkalommal 1292-ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg, Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára a Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A várnak fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék várai közül egyedül maradt magyar kézen. Veszprém török uralomra jutásával 1553-ban a püspökség ide költözött, és itt is maradt 1762-ig. 1605-től 50 évig itt őrizték Szent László hermáját. A várfalakat 1656–1658 között Széchényi György veszprémi püspök 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfallal vetette körül, ennek egy része ma is látható. E falakon belül, a 18. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített. 1700-ban a város nagy részét tűzvész pusztította el. A Rákóczi-szabadságharcban a vár és a város jelentős szerepet játszott, a kuruc katonaság központja volt, ezért az osztrákok 1713-ban felgyújtották, és nagy részét lerombolták, a többi kurucvárral együtt. 1724–1733 között jelentősen kibővített, Sarlós Boldogasszonynak szentelt, ferences kegytemplom (ahol több mint 60 csodálatos gyógyulás történt) és kolostor, valamint az 1748–1753 között Padányi Biró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. A város utcái a Várhegy meredek oldalait fogják körül. A belvárostól keletre, a 16. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a 18. században épített váristálló. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. Tizenhárom Város városrészben áll a plébániatemplom. A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll. Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. Változás a 14. században az Anjou-királyok idején következett be. Ekkor került sor a vár szervezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására. A vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Először a kis vár előtti nagyobb méretű fennsíkot vették körül magas várfallal, nagy udvart alakítva ki. Vetési püspök tevékenysége alatt megépítették a Belső Kaputornyot, elkészült a vár déli szikláin a palota. Egy későbbi időszakra tehető a Külső kaputorony és a pártázatos, lőréses várfal építése. A kápolna kialakítását Vitéz János püspök nevéhez kapcsolhatjuk. A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült. A munkálatok Köves András püspök (1553-1568) és Ormányi Józsa várkapitány vezetésével folytak. Először a vár északi sarkán építettek egy kétszintes, nagyméretű ötszög alaprajzú bástyát, melyet a későbbiekben Köves püspökről neveztek el, majd átépítették a palotaszárnyat. Széchenyi György püspök (1648-1658) nevéhez fűződik a sümegi vár püspöki székhellyé avatása és ő kezdeményezte a palotaszárny barokk stílusú átalakítását is. Utódja, Sennyei István püspök (1659-1683) folytatta a vár építését, megerősítették a Külső kaputornyot, mellé magas bástya került, amely a püspök nevét viseli. A vár építésének története Széchenyi Pál püspökségével (1687-1710) zárul. Ekkor a javítások mellett újabb építkezések is folyhattak. A vár hanyatlása a következő század elején kezdődött. A Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, ettől kezdve a vár két és fél évszázadon át pusztulásnak volt kitéve. 1957-ben láttak hozzá a vár hét éven át tartó feltárásához és helyreállításához.A vár hosszú éeveken keresztül a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelsésben állt.

  • 730189_lead

    Kisfaludy Károly

    Kisfaludy Napok Tét

    Kisfaludy napok emlékére kiadott képeslap. Kisfaludy Károly portréjával és emlékművének, mauzóleumának fotójával. "Szülőföldem szép határa...Tét 1971.IX. 5. Kisfaludy Károly (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) költő, drámaíró, festő. A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója. „Szülőföldem szép határa! Meglátlak e valahára? A' hol állok, a' hol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még szülőföldem! Azt kérdezem a' felhőktől, Azt a' suttogó szellőktől”. (Szülőföldem szép határa! – Kisfaludy Mihály (1743–1825) győri szolgabíró,[1] és Sándorffy Anna (1755–1788) nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére. Keresztszülei gyömrei és teölvári Gyömörey László (1727–1796) kapitány és szentgyörgyi Horváth Ferencné nyírlaki Oszterhuber Anna (?–1794) úrnő voltak.[2] Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú később tíz évvel idősebb testvérnénje, kisbarnaki Farkas Gáborné Kisfaludy Teréz (1778–1830)[3] gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult. 1799-ben Győrbe ment a bencések gimnáziumába, ahol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták. A szigorú apa, akinek három testvére is hadi pályára lépett, ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva, 1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén még mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jelasics hadosztályánál Münchenben állomásozott; május 25-én Leobennél harcolt és fogságba esett, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még az év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. 1810-ben sűrűn társalgott Szemere Pállal, akivel 1805-ben Miskolcon kötött barátságot, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is megmutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába, s hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte. Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelőtestvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Ott töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben képezze tovább magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai birtokrészét; ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, és visszatért Pestre, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment. Bécsbe érve fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogy Oroszországba megy, ahol a festészetből remélt megélni. Pozsonyba utazott, de két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen az arcképfestést művelte, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és ott maradását lehetetlenné tették. Negyedfél éves bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett, Itáliába ment; gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt. Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba ment, ahol Ballus Pál barátja segítette, mivel sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg édesapja. Úgy nyilatkozott, hogy amíg szolgálatba nem lép vagy meg nem házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott. Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s a Nemzeti Múzeum képtárőrévé akarták tenni, de a nádor nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál vett ki szállást a Magyar utcában, s akvarell tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsönadták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészettel hamar felhagyott és ezután Stáhly Ignác sebészprofesszornál anatómiát tanult. Eközben atyja 1818-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy vele a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, apja nem bocsátotta maga elé. Pesten is inkább költő volt, mint festő; 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. Eder György Székesfehérvárott játszó színtársulatának híre eljutott Pestre is; Kisfaludy A tatárokat előadásra átadta neki, s a darab 1819. április 18-án nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta, s egy példány Bécsben Gaal György kezébe került, aki az első három megjelent darabját lefordította. Ekkor megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással; olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Barátai óvták a sebtiben való sok írástól, és ő ezt megfogadva lassabban haladt alkotásaiban, és régibb darabjait is részben átdolg E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, amelyre hivatva volt. A kor kiválóságai és az ifjabb nemzedék is Kisfaludy eme új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elegendő pénzt gyűjtöttek össze a vállalkozáshoz, mely 1822-ben indult meg. Ezért 1826-ban a Marczibányi-intézet a nagy jutalmat is neki ítélte oda. A hosszas szenvedéseket és ínséget jobb sors váltotta fel; ehhez járult még, hogy soha meg nem békült, de testvérei által mégis némileg lecsillapított atyjától évenként kapott segítsége, s annak halálával 1826 óta téti birtoka őt kedvezőbb helyzetbe hozták, bár az ismételt megcsalatások, a jótékonysága, amellyel méltatlanok gyakran visszaéltek, az élvezetek kedvelése, a gazdálkodásban való gondatlansága, s végül becses képtárának költségei mellett időnként a pénzzavarok sem hiányoztak. De becsületre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkássága országos tisztelettel övezte. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül saját gyönyörűségére űzte. 1826-ban Kisfaludy Löffler orvosnál lakott, s utolsó szerelme az orvos leánya, Nina volt – de a zsidó lány nem akart vallásából kitérni, s a szeretők nem lettek törvényesen egymáséi. Kisfaludy már ekkor az új irodalom feje és vezére volt; az irodalom központja sem Széphalom többé, hanem Pest. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés. 1826 végén kritikai lapot akart kiadni, amely azonban csak halála után, Bajza József szerkesztésében jött létre. 1828-ban megismerkedett Széchenyivel, és a nagy államférfi eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Kulcsár 1828-ban meghalt, és Kisfaludy Széchenyivel együtt új politikai lapot tervezett, a Jelenkort, és 1829 végén az engedély kiadásáért a helytartótanácshoz fordult. 1830-ban alakította meg Széchenyi a Magyar Gazdasági Egyesületet, melynek titkárai Döbrentey és Kisfaludy lettek. 1829 végén beteg lett, de a következő év tavaszán egészsége kissé jobbra fordult; ekkor azonban tüdőbajt kapott. Amikor látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva ismét Pestre vitték. Baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s dolgozott Csák Mátéján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án történt halálát, és ez végkép megtörte. A Magyar Tudományos Akadémia éppen 1830. november 17-én megalakult Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hírét már nem kaphatta meg, mert november 21-én vasárnap délután fél három órakor Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, ahol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) meghalt. Bars és Bereg vármegye táblabírája is volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1833. április 22-én Toldy Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely mindig a halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését. „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, …virúlj, gyásztér! a' béke malasztos ölében, Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!” (Mohács – részlet

  • 730168_lead

    Kisfaludy Károly Aurora

    emléklap

    150 éve jelent meg Kisfaludy Károly "Aurora" hazai almanachja.( 1822-1972).Ennek a tiszteletére kiadott aprónyomtatvány,képeslap,Kisfaludy Károly portréjával,emlékbélyegzővel és bélyeggel. Tét 1972 VIII.20. Kisfaludy Károly (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) költő, drámaíró, festő. A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója. „Szülőföldem szép határa! Meglátlak e valahára? A' hol állok, a' hol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még szülőföldem! Azt kérdezem a' felhőktől, Azt a' suttogó szellőktől”. (Szülőföldem szép határa! – Kisfaludy Mihály (1743–1825) győri szolgabíró,[1] és Sándorffy Anna (1755–1788) nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére. Keresztszülei gyömrei és teölvári Gyömörey László (1727–1796) kapitány és szentgyörgyi Horváth Ferencné nyírlaki Oszterhuber Anna (?–1794) úrnő voltak.[2] Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú később tíz évvel idősebb testvérnénje, kisbarnaki Farkas Gáborné Kisfaludy Teréz (1778–1830)[3] gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult. 1799-ben Győrbe ment a bencések gimnáziumába, ahol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták. A szigorú apa, akinek három testvére is hadi pályára lépett, ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva, 1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén még mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jelasics hadosztályánál Münchenben állomásozott; május 25-én Leobennél harcolt és fogságba esett, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még az év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. 1810-ben sűrűn társalgott Szemere Pállal, akivel 1805-ben Miskolcon kötött barátságot, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is megmutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába, s hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte. Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelőtestvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Ott töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben képezze tovább magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai birtokrészét; ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, és visszatért Pestre, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment. Bécsbe érve fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogy Oroszországba megy, ahol a festészetből remélt megélni. Pozsonyba utazott, de két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen az arcképfestést művelte, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és ott maradását lehetetlenné tették. Negyedfél éves bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett, Itáliába ment; gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt. Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba ment, ahol Ballus Pál barátja segítette, mivel sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg édesapja. Úgy nyilatkozott, hogy amíg szolgálatba nem lép vagy meg nem házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott. Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s a Nemzeti Múzeum képtárőrévé akarták tenni, de a nádor nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál vett ki szállást a Magyar utcában, s akvarell tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsönadták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészettel hamar felhagyott és ezután Stáhly Ignác sebészprofesszornál anatómiát tanult. Eközben atyja 1818-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy vele a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, apja nem bocsátotta maga elé. Pesten is inkább költő volt, mint festő; 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. Eder György Székesfehérvárott játszó színtársulatának híre eljutott Pestre is; Kisfaludy A tatárokat előadásra átadta neki, s a darab 1819. április 18-án nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta, s egy példány Bécsben Gaal György kezébe került, aki az első három megjelent darabját lefordította. Ekkor megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással; olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Barátai óvták a sebtiben való sok írástól, és ő ezt megfogadva lassabban haladt alkotásaiban, és régibb darabjait is részben átdolg E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, amelyre hivatva volt. A kor kiválóságai és az ifjabb nemzedék is Kisfaludy eme új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elegendő pénzt gyűjtöttek össze a vállalkozáshoz, mely 1822-ben indult meg. Ezért 1826-ban a Marczibányi-intézet a nagy jutalmat is neki ítélte oda. A hosszas szenvedéseket és ínséget jobb sors váltotta fel; ehhez járult még, hogy soha meg nem békült, de testvérei által mégis némileg lecsillapított atyjától évenként kapott segítsége, s annak halálával 1826 óta téti birtoka őt kedvezőbb helyzetbe hozták, bár az ismételt megcsalatások, a jótékonysága, amellyel méltatlanok gyakran visszaéltek, az élvezetek kedvelése, a gazdálkodásban való gondatlansága, s végül becses képtárának költségei mellett időnként a pénzzavarok sem hiányoztak. De becsületre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkássága országos tisztelettel övezte. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül saját gyönyörűségére űzte. 1826-ban Kisfaludy Löffler orvosnál lakott, s utolsó szerelme az orvos leánya, Nina volt – de a zsidó lány nem akart vallásából kitérni, s a szeretők nem lettek törvényesen egymáséi. Kisfaludy már ekkor az új irodalom feje és vezére volt; az irodalom központja sem Széphalom többé, hanem Pest. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés. 1826 végén kritikai lapot akart kiadni, amely azonban csak halála után, Bajza József szerkesztésében jött létre. 1828-ban megismerkedett Széchenyivel, és a nagy államférfi eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Kulcsár 1828-ban meghalt, és Kisfaludy Széchenyivel együtt új politikai lapot tervezett, a Jelenkort, és 1829 végén az engedély kiadásáért a helytartótanácshoz fordult. 1830-ban alakította meg Széchenyi a Magyar Gazdasági Egyesületet, melynek titkárai Döbrentey és Kisfaludy lettek. 1829 végén beteg lett, de a következő év tavaszán egészsége kissé jobbra fordult; ekkor azonban tüdőbajt kapott. Amikor látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva ismét Pestre vitték. Baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s dolgozott Csák Mátéján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án történt halálát, és ez végkép megtörte. A Magyar Tudományos Akadémia éppen 1830. november 17-én megalakult Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hírét már nem kaphatta meg, mert november 21-én vasárnap délután fél három órakor Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, ahol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) meghalt. Bars és Bereg vármegye táblabírája is volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1833. április 22-én Toldy Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely mindig a halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését. „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, …virúlj, gyásztér! a' béke malasztos ölében, Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!” (Mohács – részlet

  • 730195_lead

    Üdvözlet Sümegről

    fotó, másolat

    Üdvözlet Sümegről címmel fekete-fehér fotók másolata.Kisfaludy Sándor temetőben emelt síremléke látható a képen ,körötte múlt századi ruhákban iskoláskorú fiú gyerekek. A sümegi várrom és Sümeg 19. sz. eleji utcarészlete is látható. Kézírással az alábbi jegyzet olvasható a képen: "Sümeg 1818.aug.11.; Nagy ellenszél; Szép vidék; Jó ebéd; Jó hangulat; Jó levegő; Ronda eső.Aláírás: Augster Oszkár és Vionya Aladár. Sümeg (németül Schimeck, horvátul Šimeg) város Veszprém megyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza, őskori kovakő bánya. A város keleti és északi szélén áthalad a 84-es főút, amely Sopron és a Balaton térségét kapcsolja össze, így mindkét irányból könnyen elérhetővé teszi Sümeget. A város közelében bronzkori leleteket tártak fel, kőbaltákat és urnákat találtak. A várostól délre, a Mogyorós-dombon őskori kovakőbányát fedeztek fel, ami ma védett terület és múzeum. A római korban is lakott terület volt, amit a feltárt katonai táborhely és lakóépületek bizonyítanak. A város területén háromhajós őskeresztény bazilika alapfalait tárták fel. A várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök fejeztették be. Sümeget első alkalommal 1292-ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg, Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára a Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A várnak fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék várai közül egyedül maradt magyar kézen. Veszprém török uralomra jutásával 1553-ban a püspökség ide költözött, és itt is maradt 1762-ig. 1605-től 50 évig itt őrizték Szent László hermáját. A várfalakat 1656–1658 között Széchényi György veszprémi püspök 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfallal vetette körül, ennek egy része ma is látható. E falakon belül, a 18. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített. 1700-ban a város nagy részét tűzvész pusztította el. A Rákóczi-szabadságharcban a vár és a város jelentős szerepet játszott, a kuruc katonaság központja volt, ezért az osztrákok 1713-ban felgyújtották, és nagy részét lerombolták, a többi kurucvárral együtt. 1724–1733 között jelentősen kibővített, Sarlós Boldogasszonynak szentelt, ferences kegytemplom (ahol több mint 60 csodálatos gyógyulás történt) és kolostor, valamint az 1748–1753 között Padányi Biró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. A város utcái a Várhegy meredek oldalait fogják körül. A belvárostól keletre, a 16. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a 18. században épített váristálló. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. Tizenhárom Város városrészben áll a plébániatemplom. Kisfaludi Kisfaludy Sándor (1772–1844) magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864–1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, magyar királyi tanácsos és magyar kormányfőtanácsos, az állami Darnay-múzeum alapító igazgatója. 1905. május 28-án Sümegen leplezték le Kisfaludy Sándor nejének, Szegedy Rózának síremlékét, amely ünnepélyes keretben folyt le. Az ünnepélyen a Kisfaludy társaság is képviseltete magát és Ferenczy Zoltánt és Dalmady Győzőt bízta meg képviseletével. Zalavármegyét nagyobb küldöttség képviselte Hertelendy Ferenc zalai főispán vezetése alatt. 1907-ben a település elveszítette városi rangját és csak 1984-ben nyerte vissza. Ma jelentős szerepet játszik a Balaton-felvidék idegenforgalmában. Neves személyiség Sümegen a két világháború közti korszakban Szentmártoni Darnay Kálmán (1864–1945) régész, muzeológus, múzeumigazgató, író volt. Darnay Kálmán 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta Kisfaludy Sándor 3600 kötetes könyvtárát. 1898-ban a király régészeti kutatásainak sikeréért az uralkodó a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, 1910-ben pedig királyi tanácsosi címmel. 1908-ban felajánlotta a török-, barokk-, valamint reformkori régészeti tárgyakból álló gyűjteményét a nemzetnek, azzal a feltétellel, hogy míg él, Sümegen tartják. A múzeumot Állami Darnay Múzeumnak ismerték, és attól kezdve annak az igazgatója lett. Magyarország kormányzója 1922. október 11-én a legelsők között emelte a kormányfőtanácsosi méltóságra, tudományos munkásságának méltó elismeréséül. Sümeg városa 1927-ben ülte meg az állami Darnay Múzeum fennállásának félszázados évfordulóját, amikor alapító-igazgatóját, aki felbecsülhetetlen értéket képviselő gyűjteményét a nemzetnek ajándékozta, — díszpolgárává választotta meg.

  • 748024_lead

    Sümeg fogadó

    Király Fogadó

    A színes képes levelezőlapon a Sümegi Király Fogadó külső,belső fotója látható.A vidéki szállás- és vendéglátóhelyek listáján az 1980-as években szerepelt. Azóta bezárt ,leégett. H-8330 Sümeg,Udvarbíró tér 5.

  • 748046_lead

    Sümeg,Mária kegyhely

    Kilátás a várból

    A fotón a sümegi várrom egy részlete látható a város látképével. A fotó a Kozák Károly által végzett régészeti feltárások idején készült. A kép elején a város neve Mária kegyhelyként van említve. "Sümeg Mária kegyhely". A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll. Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. Változás a 14. században az Anjou-királyok idején következett be. Ekkor került sor a vár szervezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására. A vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Először a kis vár előtti nagyobb méretű fennsíkot vették körül magas várfallal, nagy udvart alakítva ki. Vetési püspök tevékenysége alatt megépítették a Belső Kaputornyot, elkészült a vár déli szikláin a palota. Egy későbbi időszakra tehető a Külső kaputorony és a pártázatos, lőréses várfal építése. A kápolna kialakítását Vitéz János püspök nevéhez kapcsolhatjuk. A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült. A munkálatok Köves András püspök (1553-1568) és Ormányi Józsa várkapitány vezetésével folytak. Először a vár északi sarkán építettek egy kétszintes, nagyméretű ötszög alaprajzú bástyát, melyet a későbbiekben Köves püspökről neveztek el, majd átépítették a palotaszárnyat. Széchenyi György püspök (1648-1658) nevéhez fűződik a sümegi vár püspöki székhellyé avatása és ő kezdeményezte a palotaszárny barokk stílusú átalakítását is. Utódja, Sennyei István püspök (1659-1683) folytatta a vár építését, megerősítették a Külső kaputornyot, mellé magas bástya került, amely a püspök nevét viseli. A vár építésének története Széchenyi Pál püspökségével (1687-1710) zárul. Ekkor a javítások mellett újabb építkezések is folyhattak. A vár hanyatlása a következő század elején kezdődött. A Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, ettől kezdve a vár két és fél évszázadon át pusztulásnak volt kitéve. 1957-ben láttak hozzá a vár hét éven át tartó feltárásához és helyreállításához.A vár hosszú éeveken keresztül a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelsésben állt. A kegytemplom története A műemlék ferences kegytemplom (Szt. István tér 9. T-el: 83). Ősét Széchenyi György püspök építtette 1649-ben, aki ez évben telepítette Sümegre ferenceseket. Mai barokk formáját 1852-ben nyerte. Kegyszobra 1653-ból való. A hatalmas, gazdag pompájú faragott barokk főoltárt Fr. (Richter) Domonkos győri karmelita készítette. A freskókat Kontuly Béla alkotta: a hajó képeit 1951-55 közt, a szentélyt 1968-ban. A templom Sarlós Boldogasszony tiszteletére van szentelve. 36x13 m. 1968-ban új palafedést és külső felújítást, 1972-ben márvány padozatot és belső felújítást kapott. Búcsú: Jézus Szíve vasárnap és Kisboldogasszony utáni vasárnap Szentségimádás: farsang három utolsó napja. Széchenyi György püspök telepítette le a ferences rendet Sümegen 1649-ben és építtetett számukra templomot és kolostort a belváros legmagasabb pontján. A kívülről puritán épületegyüttes a török hódoltság idején a védelmi feladatokhoz igazodott. Belső terében igényes barokk berendezés található. Szent Mihály arkangyal és a négy evangélista szobrával díszített szószéket Bíró Márton püspök faragtatta. A főoltár Richter Ferenc karmelita szobrász műve. Az oszlopokkal szegélyezett, szobrokkal és faragványokkal díszített baldachinos oltármű középpontjában a szent királyok szobraitól közrefogott, középkori Pieta-kegyszobor látható. A templom az 1696-os első csodálatos gyógyulást követően lett országos hírű Mária kegyhely, és zarándokhely.

  • 748031_lead

    Sümeg Mária Kegyhely

    fotómontázs

    Sümeg Mária Kegyhely,mozaikszerűen színes képekből megszerkesztett képeslap.10 színes kockából összevágott montázs. A képeken a Ferences kegytemplom kívülről,belülről,főoltára illetve a Fájdalmas Szűzanya kegyoltára látható. A kegytemplom története A műemlék ferences kegytemplom (Szt. István tér 9. T-el: 83). Ősét Széchenyi György püspök építtette 1649-ben, aki ez évben telepítette Sümegre ferenceseket. Mai barokk formáját 1852-ben nyerte. Kegyszobra 1653-ból való. A hatalmas, gazdag pompájú faragott barokk főoltárt Fr. (Richter) Domonkos győri karmelita készítette. A freskókat Kontuly Béla alkotta: a hajó képeit 1951-55 közt, a szentélyt 1968-ban. A templom Sarlós Boldogasszony tiszteletére van szentelve. 36x13 m. 1968-ban új palafedést és külső felújítást, 1972-ben márvány padozatot és belső felújítást kapott. Búcsú: Jézus Szíve vasárnap és Kisboldogasszony utáni vasárnap Szentségimádás: farsang három utolsó napja. Széchenyi György püspök telepítette le a ferences rendet Sümegen 1649-ben és építtetett számukra templomot és kolostort a belváros legmagasabb pontján. A kívülről puritán épületegyüttes a török hódoltság idején a védelmi feladatokhoz igazodott. Belső terében igényes barokk berendezés található. Szent Mihály arkangyal és a négy evangélista szobrával díszített szószéket Bíró Márton püspök faragtatta. A főoltár Richter Ferenc karmelita szobrász műve. Az oszlopokkal szegélyezett, szobrokkal és faragványokkal díszített baldachinos oltármű középpontjában a szent királyok szobraitól közrefogott, középkori Pieta-kegyszobor látható. A templom az 1696-os első csodálatos gyógyulást követően lett országos hírű Mária kegyhely, és zarándokhely.

  • 747637_lead

    Sümegi vár

    Látkép a várral (XIII-XVII.sz.)

    A képes levelezőlapon a Sümegi vár látható a város egy részletével. A fotót Szelényi László készítette, a Képzőművészeti Kiadó adta ki Budapesten és 2,50 Ft-ért terjesztették. A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll. Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. Változás a 14. században az Anjou-királyok idején következett be. Ekkor került sor a vár szervezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására. A vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Először a kis vár előtti nagyobb méretű fennsíkot vették körül magas várfallal, nagy udvart alakítva ki. Vetési püspök tevékenysége alatt megépítették a Belső Kaputornyot, elkészült a vár déli szikláin a palota. Egy későbbi időszakra tehető a Külső kaputorony és a pártázatos, lőréses várfal építése. A kápolna kialakítását Vitéz János püspök nevéhez kapcsolhatjuk. A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült. A munkálatok Köves András püspök (1553-1568) és Ormányi Józsa várkapitány vezetésével folytak. Először a vár északi sarkán építettek egy kétszintes, nagyméretű ötszög alaprajzú bástyát, melyet a későbbiekben Köves püspökről neveztek el, majd átépítették a palotaszárnyat. Széchenyi György püspök (1648-1658) nevéhez fűződik a sümegi vár püspöki székhellyé avatása és ő kezdeményezte a palotaszárny barokk stílusú átalakítását is. Utódja, Sennyei István püspök (1659-1683) folytatta a vár építését, megerősítették a Külső kaputornyot, mellé magas bástya került, amely a püspök nevét viseli. A vár építésének története Széchenyi Pál püspökségével (1687-1710) zárul. Ekkor a javítások mellett újabb építkezések is folyhattak. A vár hanyatlása a következő század elején kezdődött. A Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, ettől kezdve a vár két és fél évszázadon át pusztulásnak volt kitéve. 1957-ben láttak hozzá a vár hét éven át tartó feltárásához és helyreállításához.A vár hosszú éeveken keresztül a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelsésben állt.

/145
<< >>