Fényképalbum - Megemlékezés 1959. évről. A képen a VIII., kerületben található üzletek kirakatainak a képei láthatók.

Thék Endre (1842–1919) bútorasztalos, a magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtőjének időskori portréja látható. Budapesten a Józsefvárosban nyitotta meg asztalos műhelyét 1872-ben, melyet később gőzgéppel is felszerelt. Megvásárolta az Üllői út és a mai Leonardo utca sarkán álló Tauszig bútorgyárat. Gyára 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett. Az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Orosházán tanoncotthont alapított, alelnöke volt az Országos Ipartestületnek és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának.

Thék Endre (1842.– 1919.) bútorasztalos, a magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtője. Budapesten a Józsefvárosban nyitotta meg asztalos műhelyét 1872-ben, melyet később gőzgéppel is felszerelt. Megvásárolta az Üllői út és a mai Leonardo utca sarkán álló Tauszig bútorgyárat. Gyára 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett. Az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Orosházán tanoncotthont alapított, alelnöke volt az Országos Ipartestületnek és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának.

Thék Endre (1842–1919) bútorasztalos, a magyar nagyüzemi bútorgyártás megteremtőjének időskori portréja látható. Budapesten a Józsefvárosban nyitotta meg asztalos műhelyét 1872-ben, melyet később gőzgéppel is felszerelt. Megvásárolta az Üllői út és a mai Leonardo utca sarkán álló Tauszig bútorgyárat. Gyára 1885-re Magyarország legnagyobb és legjobban gépesített bútorgyára lett. Az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Orosházán tanoncotthont alapított, alelnöke volt az Országos Ipartestületnek és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának.

Heinrich Ferenc (1866-1925) vasáru-nagykereskedő, kereskedelemügyi miniszter. Kétszer volt kereskedelmi tárca élén elsőként 1919. augusztus 17-től szeptember 17-ig Friedrich-kormányban, majd 1919. november 25-től 1920 március 15-ig a Huszár-kormányban. Amikor nem vállalt politikai posztot akkor régi családi vasnagykereskedést vezette, több kereskedelmi intézmény elnöke volt, nevesítve a Budapesti Kereskedelmi Iparkamara alelnökeként és a budapesti Kereskedelmi Testület elnökeként tevékenykedett. A XIX. század közepén Heinrich Alajos a cég alapító vaskereskedést hozott létre a Belvárosban, Heinrich Alajos és Fiai cégjellel. Vagyonukat nemcsak a vaskereskedéssel, hanem a politikai háttér ügyes kialakításával is gyarapították. A család tagjai a másik kereskedőcsalád sarjaival, a Schopper család leányaival házasodtak össze. A Schopper család őse Károly, vaskereskedő, nagy szántóterületeket vásárolt a Józsefvárosban, ahol a róla elnevezett Schopper Gasset magyarosították 1873-ban Tömő utcára. Az 1900-as években a jómódú cég Józsefvárosba költözött, a régi császári és királyi honvédség szekerész laktanyájának helyén felépített új székházába, az Üllői út 32. szám alá, az épületet Heinrich-udvarnak nevezték, kiterjedt a Mária utca 54. szám alá, ott raktározták az árukat, a földszinten vörös téglából épült udvari épületekbe. Az 1970-es években az Üllői úti részen a Vasért Vállalat boltja és központja működött. A felújított klasszicista épület homlokzatán, Négy szobor felett "Heinrich-Udvar" felirat olvasható. A Mária utcai épületrészen a homlokzaton mai is olvasható: "Heinrich A. és Fiai Rt." A múlt üzenete a mának.

1896-ban Rémi szálló néven nyílik meg a mai Hotel Nemzeti. A négyemeletes hotelt a neves pesti vendéglős dinasztia, a Rémi család építtette. Akkor különlegességnek számított a központi gőzfűtés és a hidraulikus villamos felhúzógép, valamint a szobákba hideg-meleg víz. A körúti hoteltől a Rémi család 1929-ben vált meg, akkor kapta a Hotel Nemzeti nevet, a színház szomszédsága miatt. Csekő étterem, Dréher söröző. A szállodát többször is felújították. 2012. december 11-én újra megnyitott a Hotel Nemzeti Budapest szálló. A képen fegyveres katonák és civilek állnak a Rémi kávéház előtt az őszirózsás forradalom idején. Az őszirózsás forradalom az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt Budapesten és a nagyvárosokban 1918. október 28. és október 31. között. Nevét a katonák tábori sapkáján az uralkodói névjellel ellátott sapkarózsa helyére tűzött, a felkelés jelképévé vált őszirózsáról kapta.

A Rákóczi-térről, valamint a Rákóczi-téri vásárcsarnokról készült fénykép.

Erdélyi Mór fényképe a Rákóczi térről.

Az egykori Eszterházy utca 6-os (mai nevén Puskin utca) épület a XIX. századi Pest egyik jellegzetes egyemeletes polgárháza volt. A korai klasszicista (1810 körül épült) lakóház kezdetben az első magyar gyerekkórházként működött, melynek alapítója és főorvosa dr Shoepf-Mérei Ágost volt. A hétköznap esti felüdülésekre a belvárosi polgárok számára több kerthelyiség is működött. Az egyik ilyen, vagy éppen legismertebb kertvendéglő lett a Sörkatakomba. 1900 körül vásárolták meg a gyermekkórházként már nem működő Eszterházy utca 6-os (mai nevén Puskin utca) épületet. A Sörkatakomba helyiségeit 1932 és 1941 között folyamatosan adták át a közönségnek. Elsőként 1932 május 6-án a Proberger Jakab-szobát és a hozzá tartozó söntést. Az első vendéglős Dominek Gyula volt, aki két régi sörünnepet is visszahozott a köztudatba: a tavaszi baksör és az őszi „sernyitó” ünnepeket. Kecskés János korcsmáros – magát így titulálta – a Sörházzal nem csak egy vendéglőt akart működtetni, hanem egy „sörös kegyhellyé” kívánta fejleszteni 1939-ben, amikor Dominek Gyula vendéglőstől átvette a Részvény Serfőzde által nyitott söröző vezetését. Közben néhány évig, 1936-39 között Sass Sándor vezette a vendéglőt. 1939 végére átadta még a földszinten a Mayerffy-szobát és az abból nyíló kis Vadász-szobát, az emeleten pedig a Petz-, Tüköry- és Dreher-szobákat. A szobákat eltérő stílusban rendezték be, egy dolog volt közös: mindenütt a sörfőző családok cégérei, céhes jelvényei, és a családtagokat ábrázoló festmények díszítették a falakat. 1940 nyarán pedig vitéz Kecskés János a Sörkatakombában megnyitotta a főváros akkori legnagyobb kerthelyiségét, ahol minden vasárnap délelőtt hangversennyel, cigányzenével szórakoztatta a vendégeit. Ily módon is fellendítve az amúgy sem csekély sörforgalmat. 1940 őszén kezdték el a Schmidt Péter-szoba kialakítását, amelyet egy erdélyi parasztszoba stílusában rendeztek be. Ennek aktualitását az adta, hogy 1940 augusztus 30.-án a Második bécsi döntés keretében Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták. A pesti serfőző céh utolsó céhmestere, Schmidt Péter maga is Erdélyben töltötte ifjúságát. Az egykori Sörkatakombára már csak az a törött emléktábla emlékeztet, amelyet még 1932-ben helyeztek el Proberger Jakab (aki az első magyar főcéhmester volt) tiszteletére. A II. világháború, illetve az államosítások után a Pannonia vendéglátó és szállodavállalat központja volt. Az épület ma is ugyanúgy néz ki, mint a régi képeslapokon. Az állapota megfelelő, viszont funkciója már nincs és évek óta üres. (www.egykor.hu)