Az olasz filmgyártás egy része, ügyesen kamatoztatva a neorealizmus művészi vívmányait, ábrándozási módszerét (sőt modorát is), visszakanyarodott a harmincas-negyvenes évek „fehértelefonos” filmjeihez. Persze a színvonal emelkedett mind a művészi kifejezés mind a filmtechnika dolgában.