A felvétel az 1940-42. árvizes és belvizes években, az ún. vizes esztendőkben készült. Ebben a három évben a város határának több mint a fele, körülbelül 72.000 hold (414 négyzetkilométer) víz alatt állt az esztendő kilenc hónapjában. Ezrével dőltek össze a tanyák és a belterület is sokat szenvedett. — Minden idők legnagyobb hazai belvizeit, az időjárás rendkívülisége idézte elő. A sok hó és a nagy hideg után az 1940. márciusi hirtelen fölmelegedésben a hó gyorsan elolvadt, viszont a mélyen átfagyott talaj csak később engedett föl, ezért a hólé és időközben hullott eső néhány nap alatt "tengerré" változtatta az Alföldet. A szakadatlan esőzés és a szokatlanul hűvös nyár miatt a tavaszi vízborítások alig csökkentek, sőt ősz folyamán újabb elöntések keletkeztek. 1941 elején ismét hatalmas területeket borított el a belvíz, ami elsősorban az időközben rendkívüli magasra emelkedő talajvíznek volt a következménye. Az 1940-41-es esztendők erős csapadékossága 1942-ben is folytatódott, s ezzel betetőzte az utóbbi években kibontakozó nedves periódust. A talajvíz sok helyen a felszínre tört, s így közvetlenül is növelte a belvíz mennyiségét. Az Alföldön 1941-42 telén még az 1939-40-esnél is több hó hullott, pl. Szegeden 72 cm-nyi. A talajfagy ekkor is mélyre hatolt, mert ez a tél is rettentően hideg volt. A Körös-Maros közén 1942 tavaszán a szántók felét elborította a víz. 1942 áprilisában a kiadós esőzések még fenntartották a belvizes állapotot, de 1942 nyarán végre szárazabbra fordult az időjárás, s bár még 1943-ban is voltak elöntések, lezárult az 1940-42-es évi katasztrofális belvízjárás. — A felvétel hódmezővásárhelyi levéltár digitális fotótárában őrzött "Lőkös Sándor fotói" képanyag egyik fényképe. E felvételeket Lőkös Sándor (1912-1993) hódmezővásárhelyi fényképész készítette. Többféle nyersanyagra dolgozott: üvegnegatív, síkfilm, rollfilm és kisfilm egyaránt szerepel képhordozóként. A negatívok a Lőkös család tulajdonában vannak.