A középkor végi haláltánc forgatagában gyakorta ott szaporázza lépteit a királyok, egyháznagyok, polgárok és a nép fiai oldalán egy klerikus is, aki nem tévesztendő össze a szerzetesekkel vagy a papokkal. Ez a klerikus egy sajátos társadalmi réteget képvisel a középkori Nyugaton: az értelmiséget. Ez az értelmiségi először a kora középkorban ad hírt magáról, pályafutása a XII. század városi iskoláiban ível magasra, majd a XIII. századtól kezdve diadalmasan birtokba veszi az egyetemeket. Mestersége a gondolkodás és gondolatai tanítása. Szorosan összekapcsolni az egyéni elmélkedést az eredmények oktatásával - ez a középkori értelmiségi jellemzője. A jelenkort kivéve talán soha nem voltak annyira tiszták e hivatás körvonalai, öntudata sohasem volt olyan fejlett, mint a középkorban.