A 18. százas végétől a 20. század végéig követik nyomon Sőtér István tanulmányai a magyar és világirodalom különböző áramlatait, meghatározó, kulcsszerepet betöltő írói életműveit és egyéniségeit. Az európai irodalomról a felvilágosodástól napjainkig szinte összefüggő képet nyújtó tanulmányok első része, a Wertbertől Szilveszterig, tehát Goethétől Petőfiig: egyazon korszak és összetartó folyamatainak a szövevényét tárta az olvasó elé. A következő, a Félkör, a romantikától a fin de siécle-ig tartó fél század irodalmának a képét formálta meg; a legújabb, a Gyűrűk pedig korunk, a 20. század irodalmáról beszél, gazdag anyagát- a szerző ars poeticájával szólva- " a kritikusi, az irodalomtörténészi és az írói gondolkodás és érzékelés hármas gyűrűjében" zárva. E szemlélet számára, akár a Nyugat hőskoráról szól, akár a század klasszikussá emelkedett nagy epikus teljesítményeiről, mint Roger Martin du Gard Thibault család-ja vagy Thomas Mann Doctor Faustus-a, a mű sohasem holt szöveg, hanem eleven, bonyolult, sokrétű személyiség "még a kor életénél és az alkotó személyiségénél, sorsánál is talányosabb képződmény", ahogy előszavában írja, amelynek a titkát, teljes jelentését csak e hármas nézőpont- az írói, a kritikusi és az irodalomtörténészi- együttes alkalmazásával remélhetjük sikerrel és hitelesen fölfejteni.