Vitányi Iván kötetében olyan irodalmi, művészeti, kultúrpolitikai kérdésekhez szól hozzá, melyek elsődlegesen foglalkoztatják szellemi életüket. A múltat hánytorgató, csupán az elkövetett hibákat leleplező szemlélet helyett a jövő felé fordítja figyelmünket. A hogyan tovább kérdése izgatja-foglalkoztatja. "Az alkotásnak kell gondolkodásunk, magatartásunk, tevékenységünk középpontjába kerülnie... új, hatalmas méretű szellemi alkotómozgalom szükséges, valóságos, tömeges, új szocialista felvilágosodás" - ebben látja Vitányi századunk utolsó évtizedeinek fő feladatát. Figyelmeztet a szigorú és illúziómentes valóságlátás szükségességére, a forradalmi magatartás korszerű értelmezésnek fontosságára. Érdekes, aktuális el- és továbbgondolkoztató szempontjait általában közismert, kedvelt és nagy vitákat kavaró művek, jelenségek összefüggésében tárgyalja: pl. Jancsó-filmek, Peter Weiss-dráma, Konrád György regénye, Lendvai Ernő Bartók-elemzései, Pécsi Balett, beatzene, népdal stb.