Johann Gottfried Eichler (1715–1770)–Bartholomäus Hübner (1727–1795c) alkotása, 1760/1765-ből. Jelzése: „G. Eichler jun. inv. et del. – Cum I. Sac. Saes. Maj. – AA. LL. Societas excudit Vien[n]ae et Aug. Vind. – Barthol. Hübner sculpsit” – Föliratok (angyalok által tartott szövegek): „B. Josephus Calasanctius a Matre Dei clericorum Regular: Piarum Scholarum fundator”; „Orphani Tu eris adiutor”; „Tibi derelictus est Pauper”; „Ite ad Joseph.” – A tézislap nyomtatott szövege: „Cum philosophiae et mathesaeos fundamenta in nobilissimo procerum consessu propugnaret Josepho de genere Calasanctiorum Scholarum Piarum fundatori, sanctorum modo fastis adscripto, solennibus ejusdem tum intervenientibus litterarum suarum statori D.D.D. praenobilis, et eruditus Domius Antonius Tallian de Vizek de Institutionibus Leopoldi Schaffrath, Clerici Regularis Scholarum Piarum philosophiae et mathematum professoris, in auditorio publico Pestiensi CIC. MCC. LXVIII. [1768] Budae, typis Lepoldi Francisci Landerer”. A nagyalakú, sokalakos metszet Kalazancius megdicsőülése mellett a tudományok, a műveltség szigetét, akadémiáját tárja elénk. A vízzel körülölelt térben klasszikus, grandiózus oszlopcsarnok, mögötte reneszánsz palota könyvtárral, templom, egy bazilika kupolája, obeliszk, illetve antik romok láthatóak: már az architektúrában is a különféle kultúrák gazdagsága tükröződik vissza. A képtér alapvetően egy alsó, földi síkra és egy felső, mennyei szférára oszlik, az összekötő elem maga Kalazancius alakja, illetve az égből, a Szentháromságtól felé tartó fénysugár. Az oszlopcsarnokot beszélgető és olvasó gyerekek garmadája tölti ki, akik közt éltesebb korú férfiak is megjelennek, ők képviselhetik az egyetemisták korosztályát. Középen a gyerekek között két puttó a visszautasított főpapi méltóság szimbólumaként püspöksüveget, a szerzetesi tisztaság jelképét, a liliomot és a piarista rend Konstitúcióit tartja. A lépcsősor tetején az áldást osztó Kalazancius jelenik meg egy másik piarista társaságában. A balodali oszlopcsarnok korlátján a magasabb fokú humán diszciplínákat, a Jogtudományt (Ius canonicum et civile), Hittudományt (Theologia) és Filozófiát (Philosophia) megszemélyesítő életnagyságú allegorikus szobrok állnak. Tőlük balra az Architectura (Építészet) figurája jelenik meg a többi művészettől elkülönítve, méltóságteljesebb formában, fölötte hatalmas obeliszk magasodik az építészet különböző fázisainak szimbólumaival: a szabályos geometriai formák mint normák, az arányos terv mint az előkészület, a korona mint a dekoráció, a babérkoszorú pedig mint a végső jutalom jelennek meg. A jobboldali oszlopcsarnok előterében a különféle művészetek – a Zene (Musica), a Festészet (Pictura), a Rajz (Disegno), a Szobrászat (Sculptura) –, illetve a Hírnév (Fama) allegorikus alakjait láthatjuk. A Szobrászat és a Rajz puttók formájában jelennek meg, azaz a Festészetnél, Zenénél alacsonyabb rendűként van ábrázolva. Kalazancius mellett balra az őt övező legfőbb erények, a Mértékletesség (Temperantia), jobbra pedig a Bölcsesség (Sapientia) allegorikus szobrai állnak. Érdemes figyelnünk a tekintetek, gesztusok irányát! A Festészet mintha döntéshelyzetbe kényszerülne: karjával az áhított, csábítóan felé tekintő Hírnévre mutat, ám pillantása a Mértékletesség alakjára szegeződik, aki a múló, világi dicsőség helyett Kalazancius példáját, az örök, az égi megdicsőülés útját állítja a művészetek elé is. A kép felső régiójában a Kalazancius felé tartó sugárnyaláb végén háromszögbe rajzolt Isten szemet, a Szentháromság szimbólumát találjuk. Az égi szféra bal oldalát a Madonna felhőkön trónoló (korábbi Kalazancius-metszetekről is ismert) alakja uralja. A Szűzanya egy óriási, puttók által tartott címert mutat a Gyermek Jézusnak, amely Kalazancius „cégére”: Boldog Isten Anyjáról nevezett Kalazanci József, a Kegyes Iskolák Alapítója. A boldog titulus fontos kulcs a datáláshoz, ugyanis arról tájékoztat minket, hogy a metszetnek még az 1767-es szentté avatás előtt kellett keletkeznie. A Szűzanya fejére puttók helyezik a tizenkét csillagú koronát, szerepeltetése a Kalazancius által összeállított hasonló című imádságra is utalhat. Angyalok, puttók különböző csoportjai stólát (romlatlan, feddhetetlen felirattal), ismét a visszautasított főpapi méltóság jelképeként püspöki pásztorbotot, illetve feliratokat tartanak. Ha összeillesztjük a feliratokat, az egyik leggyakrabban Kalazanciusra alkalmazott bibliai verset kapjuk: „A szegény rád bízza magát, az árvának te vagy gyámola.” (Zsolt 10,14). Jobbra egy puttó a „Menjetek Józsefhez” (Ter 41,55) szavakat vési az egyik boltívbe: a rendalapító szentatya az ószövetségi Józsefhez hasonlóan egy igen komoly éhínségre: a lélek, az intellektus, a teljesebb élet, az emberibb jövő éhségére kínált orvosságot. Az égi szférában, tehát kiemelt pozícióban is helyet kapnak további allegorikus alakok: balra az Astronomiát (Csillagászat), jobbra pedig az egymással társalgó két figurában egyszerre három tudományt tisztelhetünk: a Geometriát (Mértan), az Arithmeticát (Számtan) és a Geológiát (Földtan). A csapongóbb, szétszórtabb művészetekkel szemben a reáltudományok tehát előkelőbb helyet foglalnak el a képen. Ez nem véletlen, hiszen a piarista reformpedagógia az 1750-es évektől kezdődően az új, newtoni filozófia felé fordul, amelynek során előtérbe kerültek a természettudományok és a reáliák. A fönnmaradt példány a Tallián Antal 1768. évi pesti nyilvános disputájára készült tézislap illusztrációja, de a metszet maga korábban készülhetett, mert Kalazancius még nem szentként, csupán boldogként jelöli („B.”). A mű inventora az augsburgi Johann Gottfried Eichler volt, akinek több hasonló tézislapját is ismerjük, maga a metszet Bécsben készült Bartholomäus Hübner keze nyomán, de kinyomtatásra a tézislappal együtt 1768-ban Landerer Lipót Ferenc pesti nyomdájában került sor. Tallián Antal az 1767/1768. és 1768/1769. tanévekben tanult filozófiát a pesti piarista gimnáziumban (PMKL, Budapesti gimnázium levéltára, Anyakönyvek, 2. kötet, pp 38, 52). Tanára Schaffrath Lipót mindkét tanévben nyilvános vitát rendezett számára.

Copperplate engraving of the deification of Saint Joseph Calasanz with his students. This kind of images show an earthly and a heavenly sphere with the figure of the order founder surrounded with students, and the Virgin Mary on clouds holding the Child Jesus.