Ez a dokumentum a Kaszinózó táblabírák tartalomjegyzékének piszkozata, mely ceruzával íródott. Darnay Kálmán legjelentősebb irodalmi műve a Kaszinózó táblabírák I-II. "A gondtalan életet élt táblabírák derűs óráinak megörökítésével oltárt emelek szívemhez nőtt anyai nagyapám, Eitner József emlékének. Az ezeréves multú Sümeg belvárosában tanyázott nemesurak barátja, négytized év előtt vert örökös tanyát városunk lankás temetőjének családi sírboltjában. Porladozó testéből elszállt nemes lelke azóta újra összeölelkezett táblabíró kortársaival. A túlvilági élet örök birodalmában talán most is együtt álmodoznak a letűnt nagy idők emlékeiről. A Fehérkövek mögül feltányérozó nap fényverése rávilágít Kisfaludy Sándor sírszobrára. Sugárkévéjének fényfoszlányai eljutnak a szerteszét ágaskodó "empire"-koszorús emlékekre, amelyek alatt Sümeg nemzetes urai szunnyadoznak. Baglashegyi szőlőm táblabíró asztalánál üldögélve a százados diófák lombsuhogásában tréfálkozó szavuk derűs kacagását hallom most is. Koccintásra emelt boroskupám, képzeletben, szinte összecsendül az évtizedeken át e malomkőasztalnál hűselt Kisfaludy Sándor, Vajda Ignác, Deák Ferenc, Hertelendy György táblabírák "kadarkás"-poharával. Ilyenkor öltenek szivárványos ruhát, kisdiák koromban hallott mesélgetései nagyapámnak, ki majdnem félszázad évet együtt töltött el Sümeg táblabíráival." (Darnay Kálmán :Előszó) Szentmártoni Darnay Kálmán (1864–1945) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, majd nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya.