Magyarország történetében a 14. század kezdete, az 1301-es év természetes korszakhatár: ekkor halt ki férfiágon az Árpád-ház. A trónviszály zavaros éveit követően a század történetének nagy részére az Anjou-ház tevékenysége nyomja rá bélyegét. Két kiváló tehetségű, nagy formátumú uralkodó ült a trónon. Károly Róbertnek elévülhetetlen érdemei voltak a kiskirályok hatalmának megtörésében. Ha ez nem következik be, a meggyengült, részekre szabdalt Magyarország könnyen valamelyik erősebb szomszédja martalékává lett volna. Nagy Lajos szintén sokat tett azért – különösen uralma második felében-, hogy az ismét megerősödő nagybirtokosok uralmát ügyes belpolitikájával, az egyes hatalmi csoportosulások közti egyensúlyozással, bizonyos pozíciók átengedésével, a köznemesség erőire támaszkodással korlátok közé szorítsa.