Fogas feladat meghatározni Péchy Blanka mindvégig személyes hangú könyvének műfaját. Nem önéletrajz, de valamennyire mégis az. Nem nyelvészeti szakkönyv, valamennyire mégis az. Nem nyelvészeti szakkönyv, valamennyire mégis az. Vallomás a szerző küzdelméről, melyet évtizedetek át vívott a jól érthető, természetes színpadi beszéd elsajátításáért. Hivatása szorította a beszéd titkainak kutatására. Pamfletnek is nevezhetnénk ilyen szenvedélyesen agitáló írást. Péchy Blanka a legnemesebb cél érdekében agitál. Az általános beszédkultúra megteremtését sürgeti. Meggyőző érvekkel bizonyítja ennek múlhatatlan szükségességét. Utat is javasol megvalósításához. Tankönyv is ez az egyszerű szavakkal, de szépirodalmi igényességgel megírt mű. Nemcsak a beszéd hivatásos művelőit kívánja megtanítani a beszéd eszközeinek (hangsúly, hanglejtés stb.) helyes használatára, hanem mindenkit, aki bármely nyilvánosság előtt megszólal. Beleértve az iskolát is. A kötet egyik érdekessége, hogy nyilvánosságra hozza a Kazinczy-díj megalapításának körülményeit és az alapítvány adatait. A magyar nyelv szeretetének meghatóan szép dokumentuma ez a fontos könyv.