Egy csodálatos világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregéivel, véres emberáldozataival, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével - s ez ellen, az azték-Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek, a végső véres összecsapás után ott ül Tláloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlán kapuján, és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét. Ehhez a tragikus, de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű regénye. Ma már hatalmas könyvtárak fogják össze - főként Amerikában - a majdnem áttekinthetetlenné bővült prekolumbián irodalmat, de a prekolumbián kultúrákkal és viszonyokkal foglalkozó tudomány a regény születésének idején, a harmincas években még csak néhány tudós szűkebb körű, a közérdeklődésre alig számító munkaterülete volt, s így Passuth László regényét nemzetközi síkon is az úttörő munkák közt tartják számon.