Fekete tollal írt autográf levél, keltezett + boríték; "Meg kell szoknod, hogy néha elnémítod az embert!" "Barátnőmmel egy Gogol mesét dolgoztunk át egy táncdarabbá. [...] Mindenféle csodás és vicces dolgok történnek egy kis faluban egy éjszaka a Karácsony ünnepe előtt. Az egész mesét úgy képzeljük megoldani, mint ahogy egy gyerek azt képzelné, ha felolvasnák neki. Egészséges vidám színek, figurák, roppant ritmikus, bábuszerű mozgások, egyszerű, csak jelzett és falra festett díszletek, és így tovább." "Tudod, én el sem tudom képzelni most már, hogy volt valamikor egy kőkorszakom, amikor még nem tartoztunk egymáshoz úgy, hogy tudtam volna róla. [...] De hát mondom, azt ami előbb volt, most nagyon távolinak látom, és amióta a vaslépcsőn lekanyarogtam hozzád, azóta sok minden meghalt belőlem a régi dolgokból. És ami új született, hja, arról ugye nem kell írni? Nem is lehet."

Lilla Bauer's letter to György Buday. Autograph letter with envelope.