(olvastatott a M. T. Akadémia 1889. január 28. tartott összes ülésén)

Részlet az emlékbeszédből: "Épen hat éve, hogy megindulva állottam a régi szálló alacsony szobájában, hol Greguss Ágost még néhány rövid hónappal azelőtt halványuló reménynyel küzdött az emésztő kór ellen. A kitárt ablakon lanyha sugárral ömlött be a januári nap s a távolban a lagúna kék hulláma ölelkezett a felhőtlen égbolttal. A derűs csend, az enyhe fény, a végtelenségbe vesző szemhatár, mintha az ő öszhangos, szerény, ideálokra törő lényét példázta volna. Magam előtt láttam az átszellemült arczot, a nyugodt tekintetet, melyben nem a testi fájdalom, nem a haláltól való félelem, hanem a hivő bölcsész lemondása tükröződött. S úgy képzeltem, hogy ez ablaknál ülve irta e szép sorokat :
Mért félni a haláltól ? semmi más a
Mint lelkünknek végleges fölocsudása.
Jobb létre szenderülés ? — Nem lehet.
Jobb létre ébredés az átmenet."

Memorial Speech over Full Member of the Hungarian Academy of Sciences Mr. Ágost Greguss.