Lukács fürdő, ahol Kodály a padon állva vezényelt
A Szent Lukács gyógyfürdő épületegyüttese már a 18. században létezett, ennek ellenére a mai fürdőről csak az 1880-as évek közepétől beszélhetünk. A Lukács fogalom nemcsak a gyógyulni vágyók számára, hangulata miatt a művészvilág jeles képviselői is gyakran megfordultak itt. A Lukács-folklór szerint állandó vendégük, Kodály Zoltán még a cikkcakkban úszás lehetőségét is megengedhette magának. Ezen a héten a Lukács története elevenedik meg.
A középkorban ez a terület Felhévíz néven volt ismert, amely egyértelműen utal a hőforrásokra, melyek itt fakadtak, sőt a terület földrajzi elhelyezkedésére is, ugyanis a déli – tabáni – részt Alhévíznek hívták. Napjainkban is ez a két forráscsoport szolgáltatja Buda gyógyfürdőinek vízét. Emellett ezen a területen feküdt a középkori Buda legjelentősebb kórháza, a Szentlélek ispotály is, mely Buda török kézre kerüléséig működött, majd derviskolostorrá alakították. A fürdő épületének helyén eredetileg álló erődítmény, a nyilvánvaló védelmi szerepén kívül gazdasági célokat is szolgált, gabona-és lőpormalom volt.
A Lukács név eredete ugyanakkor bizonytalan, állítólag korábban „lukas” fürdőnek nevezték, az egyik forrás szerint a török időkben a fürdő neve csukur-hamam volt, ami gödröt jelent. Más nézetek szerint a „lukas” minden bizonnyal a fürdő állapotára tett nem túl szofisztikált jelző volt. Azt viszont már tudjuk, hogy a Szent Lukács fürdő elnevezés Palotay Rezsőtől származott, aki 1884-ben vette meg a kamarától a területet. A fürdő ugyanis Buda visszafoglalása után kamarai tulajdonná vált, a hévforrások stratégiai jelentősége miatt (malom, vízierő, víznyerés).
Ezután új korszak kezdődött a Lukács életében. A fejlesztések egycsapásra Monarchia-, sőt Európa-szerte híres fürdőhellyé avatta. A század elején, a Széchenyi és Gellért fürdők elkészültéig Budapest legjelentősebb gyógyfürdője volt. A csodás gyógyulásukról tudósítanak a fürdő nevezetességei, a hálatáblák. Sajnos a második világháború után sok tábla elpusztult, a megmaradt táblákat a felújítás során az épület falába építették.
1893-ban a Lukács fürdő részvénytársasággá alakult. Felépült az iszapfürdő, a gyógyszálló, és a népgőzfürdő is. Az első tervek 1888-ban készültek, a tervezőjük Nay Rezső volt, a szálló tervezője pedig id. Ray Rezső volt. A felépült fürdő egyemeletes volt, földszintjén három medence helyezkedett el. Ugyanakkor az építtetők igen alábecsülték az érdeklődő látogatók számát. Az alulméretezett komplexumot így hamarosan bővíteni kezdték, annál is inkább, mert a tervek szerint felépült szállodának nem volt előcsarnoka.
Nagyobbik medencéje ma is megvan, főbb elemében pedig ma is őrzi a belsőépítészeti megoldásokat, más tekintetben viszont alig utal valami az eredeti épületre. A fürdőépület a gyakori át- és újjáépítések miatt meglehetősen eklektikus képet mutat. A homlokzat egységét az 1920-as években klasszicista-biedemeier stílusban hozta közös nevezőre Hikisch Rezső, lényegében ez látható ma is. A sok építési periódusnak köszönhetően a belső homlokzatok erősen tagoltak, így a szigorú klasszicizmus ellenére inkább romantikus benyomást keltenek. Az egyik sarokra beépített, csigás oszlopon álló Szent Lukács-szobor is feltehetően a Hikisch-féle átalakításkor került ide.
Az 1930-as években jelentős átalakítások történtek, amelyeknek legfőbb oka a korszerűsítés lehetett, de legalább ilyen fontos volt a korábbi hiányok betöltése. Az eredetileg medencetérnek tervezett kupolás helyiségből így lett a már említett szálloda előcsarnoka.
A Lukács ivókútjának építése is ez idő tájt történt, ünnepélyes átadására 1937-ben, az Első Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus keretében került sor. A második világháború után kórház került az egykori szállodába, 1951-től pedig a ma is itt működő ORFI az üzemeltető. Az ORFI-t, akkor még Országos Rheuma és Fürdőügyi Intézet néven 1951-ben alapították, a Lukács és a szomszédos Császár gyógyfürdőt magában foglaló Állami Rheuma Kórház és a szintén államosított Irgalmasrendi Kórház összevonásával. A fürdő 2013-ban újult meg, de valami azért emlékeztet a korábbi hagyományokra. A fürdő központi részében található két medence elnevezése: a hidegebb, 22 °C-os úszómedencét férfi, míg a 26 °C-os medencét nőinek hívják.
A Malom-tó nem tartozik szorosan a Lukács fürdő épületegyütteséhez, de nem hagyható figyelmen kívül ez az érdekes „török fürdő” a Frankel León, a fürdővel szemben. Az utcától jelenleg egy 1960-as években épült üvegfal választja el, területe azonban nagyobb, mint amit láthatunk, ugyanis egy része az utca alatt folytatódik. Az elmúlt századokban többször leengedték ezt a kis tavat, ekkor kiderült, hogy a budai melegvizes források szabályozásában jelentős szerepe lehet, mert a leengedéskor a Gellért-hegy környéki források vízhozama is lecsökkent. A tómederből a Molnár János-barlangba lehet leszállni, amelynek jelenleg csak egy kis része feltárt.
A barlangban fakadó 20–23 °C-os termálvizet a Lukács gyógyfürdő hasznosítja. Meleg vizében tavirózsák és más egzotikus növények éltek még a közelmúltban is. A tavat egykor dél felől egy fürdőépület határolta, melyet id. Ray Rezső tervezett, azonban az épületből ma már semmi nem látszik, csak az a bizonyos „törökfürdő”, mely sosem volt török. Olyannyira nem, hogy ez Magyarország első épülete vasbeton kupolával. A mór stílusú épületegyüttes eredetileg Népgőzfürdőként működött, és a szegényebb fürdőzni vágyók számára építtette Palotay. A fürdő népszerűsége a fürdőszobák megjelenésével fokozatosan csökkent. A 60-as években Malom-bisztró néven működött itt egy vendéglátó-ipari egység. A ma is álló épület kupolájáról azóta rég eltűnt a félhold, de állítólag már nem sokáig árválkodik a Frankel Leó úton.
TÉ
Forrás:
http://www.bparchiv.hu/hirek/budapesti-furdok-szent-lukacs-gyogyfurdo
http://budapest100.hu/house/frankel-leo-utca-25-29
https://epiteszforum.hu/a-szt-lukacs-gyogyfurdo-muemleki-rekonstrukcioja
