Gróf Andrássy Gyula és a Kiegyezés
Február 17-én lesz 150 éve, hogy az osztrák császár felkérte Gróf Andrássy Gyulát, alakítsa meg kormányát és miniszterelnökké nevezte ki. Február 20-án megalakult a kiegyezés utáni első felelős magyar kormány. A kiegyezéssel létrejövő dualista birodalom az Osztrák Császárságból és a Magyar Királyságból állt, melyek közös uralkodója I. Ferenc József osztrák császár és magyar király volt.
Az Andrássy-kormány miniszterei: Andrássy Gyula (miniszterelnök és honvédelmi miniszter), Wenckheim Béla (belügyminiszter), Lónyay Menyhért (pénzügyminiszter), Horvát Boldizsár (igazságügy-miniszter), Festetics György (a király személye körüli miniszter), Eötvös József (vallás- és közoktatásügyi miniszter), Gorove István (földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter), Mikó Imre (közmunka- és közlekedésügyi miniszter) és Bedekovich Kálmán (horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter) voltak és 1871. november 14-ig kormányozták az országot.
Az „akasztott ember”, aki megkoronázta Ferenc Józsefet
Gróf Andrássy Gyula (1823-1890) fontos szerepet játszott már az 1848-49-es szabadságharcban is, a fegyverletétel után nem térhetett haza külföldről ahol éppen a magyar ügyhöz próbált támogatást szerezni. Távollétében, a megtorlások során az osztrák császárság halálra ítélte és jelképesen felakasztotta, birtokait elkobozta. Száműzetését többnyire Párizsban töltötte, ahol a „szép akasztott férfi” (le beau pendu) nevet ragasztották rá, rendkívül előnyös megjelenése miatt. Többször kért amnesztiát, és végül 1857-ben engedélyezték hazatérését. Miután fölesküdött a császárra, újra részt vehetett a politikai életben és a diplomáciában. Deák Ferenccel közösen igyekeztek előkészíteni a kiegyezést az osztrák hatalommal. Erzsébet császárné is rokonszenvezett Andrássyval, ami szintén elősegítette a tárgyalásokat a császárral. Ezen kívül az osztrák császárság katonai vereségei is arra indították Ferenc Józsefet, hogy engedjen Magyarország államszövetségi törekvéseinek.
A Monarchia megszületése
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867. június 8-án jött létre, amikor Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. A törvényt a király július 28-án szentesítette. A koronázás során Andrássy látta el a nádori feladatokat, így a koronát Simon József hercegprímással közösen helyezték Ferenc József fejére.
A dualizmus Magyarország számára azt jelentette, hogy viszonylagos autonómiát kapott, közös volt viszont a külügy és a hadügy, illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyek kezelése. A vámunió és egyéb előnyös intézkedések következtében a gazdaság és az agráripar gyors fejlődésnek indult, az új minisztériumok hatékony munkájának köszönhetően jelentősen javult a közlekedés – a vasúthálózat fejlesztésével - és a kereskedelem – az export növekedése révén. Létrejöhetett az önálló magyar honvédség és a modern állami közoktatás.
Miután Andrássy 1871-ben leköszönt kormányfői tisztségéről, azonnal kinevezték az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterévé. Hatékony politikai ténykedéseinek köszönhetően a Monarchia nem vett részt a porosz-francia háborúban, és ő kezdeményezte a magyar-horvát „kis-kiegyezést” is. Európában egyedülálló nemzetiségi törvényt hoztak létre, mely nyelvi és kulturális egyenjogúságot biztosított a kisebbségeknek. Külügyminiszterként gyakran Bécsben dolgozott, de legszívesebben tiszadobi birtokán tartózkodott és onnan küldte el instrukcióit táviratokban. 1879-ben vonult vissza a politikától és ezután már csak a társadalmi életben vállalt szerepet. Később súlyos betegsége miatt az Adria partjára költözött és ott is halt meg 1890-ben.
Békebeli Budapest
Mindeközben Budapest is élvezte a Monarchia által nyújtott előnyöket és a századfordulóra modern metropolisszá nőtte ki magát. 1910-ben a Magyar Királyság népessége 18 millió volt a társországok nélkül, és Budapest népessége ebből már csaknem 900 ezer fő volt, az elővárosokkal együtt kb. 1,3 millió. Ezzel a Monarchiában a második legnépesebb város lett – Bécs után. A városkép is jelentősen megváltozott, ekkor alakították ki a Hősök terét, a Sugárutat, megépült az Operaház és a Nyugati pályaudvar.
Három Duna-híd is épült Pest és Buda között: Margit híd, Ferenc József híd (a mai Szabadság híd) és az Erzsébet híd. A gazdaság prosperitása lehetővé tette a művészetek támogatását és a művészek patronálását, így a magyar művészek eljuthattak Nyugat-Európába, ahonnan azután a legújabb irányzatokkal tértek vissza hazánkba.
A filmművészet terén a Monarchia különösen élenjáró volt, 1896-ban már vetítettek filmeket Budapesten. Filmtörténeti kincs ez az 1917-es híradó, mely I. Ferenc József temetését örökíti meg. A 17 perces filmösszeállítás 7. percénél lehet látni IV. Károly királyt és Zita királynőt fekete fátyolban, amint kézen fogva vezetik a 4 éves trónörököst, Ottót. Vajon gondolták-e akkor, hogy a Monarchia alig két év múlva felbomlik majd? A történelem távlatából a császár temetését tekinthetjük akár a Monarchia megelőlegezett gyászszertartásának is.
Aknai Zita
