Harangzúgással kezdődött

Az ünnepségek igazi csúcspontja azonban az 1896. május 2-a és november 3-a között, a Városligetben megrendezett Millenniumi Ezredéves Országos Kiállítás volt, melyet a király 1896. május 2-án harangzúgás közepette nyitott meg. A következő napok is eseménydúsan teltek. 5-én a Vérmezőn 17 ezer katona részvételével díszszemlét tartottak. Június 6-án katonai díszalakulatok és az ország legfőbb méltóságai kíséretében a Szent Koronát a királyi palotából a Mátyás-templomba vitték át, feltehetően erről az alkalomról tudósít az első filmhíradó is, amelyet a Sziklay testvérek, Arnold és Zsigmond készítettek, a Lumière-gyár egyik technikusával, Thermmel.

Pavilonok

240 pavilont húztak fel rekordgyorsasággal, bár könnyen szétszerelhető épületekről beszélünk, ne rozoga bódékra gondoljunk. Talán meglepő, de eredetileg a Vajdahunyad vára, hivatalos nevén Történelmi Épületcsoport is fából készült, később tartós alapanyagokból is felépítették.

A kiállítás lényege a múlt, a jelen és jövő együttes bemutatása volt, a helyszínrajzon tematikus egységek rajzolódnak ki, melyek alapján a pavilonokat elrendezték. Az épületek külső megjelenése általában utalt az általa reprezentált témakörre is. A múltat bemutató tárlat, a román, gótikus, reneszánsz és barokk épületegységekből álló Vajdahunyad várában került bemutatásra. A korabeli foglalkozások hű bemutatására is adtak és a kiállítás fontos részét alkották a különböző tájegységeket megjelenítő néprajzi bemutatók: a skanzenszerű építmények.
A terület két főcsoportra oszlott, a múltat bemutató Történelmi kiállításra, és a 20 csoportból álló Jelenkori kiállításra. A kiállítás központi helyén, a már emlegetett Iparcsarnok állt, melynek épülete szimbolizálta a jelent, a gazdasági és ipari haladást, a mai Petőfi Csarnok, és az előtte elterülő rét területén állt. (a PeCsa rohamtempójú építéséhez az Iparcsarnok megmaradt alapjait és padlószintjét is felhasználták)

A legnagyobb pavilonok közé tartozott az 1885. évi kiállításra épült Iparcsarnok, a Ganz-pavilon, a Közlekedési Múzeum, valamint a sokat emlegetett Történeti épületegyüttes.

Ideiglenesből állandók

Az ideiglenes használatra tervezett épületek jó része még a századforduló előtt eltűnt, de a Papundeklipolisznak is nevezett Ős Budavára csak 1907-ben zárt be. Szerencsére fennmaradt a Történelmi főcsoport is, melynek fennmaradását nemcsak népszerűségének, hanem tervezője; Alpár Ignác lobbijának is köszönhette, végül 1906-ban időtálló anyagokból újraépítettek.
Sajnos nem alakult ilyen jól a Közlekedési Múzeum sorsa, mely az ünnepség egyik legimpozánsabb darabja volt. A romantikus-eklektikus stílusban tervezett épület méretei alapján székesegyháznak is beillett volna, üvegablakait Róth Miksa készítette.
Az ezredéves kiállítást követően 1899-től itt rendezték be a kontinens egyik első műszaki-közlekedési múzeumát. Magyar Királyi Közlekedési Múzeum néven még 45 évet élt meg, a főként magyar hajózásra és a vasútra koncentráló kiállítás, majd jött a II. világháború és a két bombatalálat. Sokáig nem történt semmi az ügyében, még az elbontását is elrendelték, de végül mégis újranyitott, bár előtte el is vettek belőle, megfosztották jellegzetes neoreneszánsz megjelenésétől, elbontották kupoláját és tornyait. Napjainkban a Múzeum újabb változások elé néz, a Liget Budapest Projekt keretében eredeti állapotában szeretnék újjá építeni. Addig is amíg ez megvalósul, böngésszünk korabeli képei között.

TÉ