Hídegylettől a Lánchídig

A Duna-hidak különleges szépségük miatt külön-külön is világhírre tettek szert, különösen a Lánchíd. Nem csoda, hogy már Szerb Antal híres útikalauza - a Budapesti kalauz Marslakók számára - is innen indul. A Széchenyi lánchíd Magyarország első állandó kőhídja a Duna felett; építését heves vita és hosszas várakozás előzte meg, végül csak 1849-re készült el. A sors iróniája, hogy aki a legtöbbet tette érte, soha nem használhatta - Széchenyi István utolsó éveit a döblingi tébolydában töltötte.

Széchenyi 1832 februárjában megalapította a Hídegyletet, és hogy támogatókat szerezzen egy állandó kőhíd építéséhez, tanulmányútra indult Angliába. 1837 januárjában nyilvános felhívást tett közé, melyben felszólította a vagyonos embereket, hogy vállalják a költségek viselését, illetve minden hozzáértő szakembert, hogy ötleteikkel segítsék a híd megvalósítását. Ennek sajnos számottevő eredménye nem lett. Ezután kérte fel Sina Györgyöt, hogy vállalja el az építkezés pénzügyeinek intézését, aki némi habozás után elfogadta, és hamarosan megalapította a Lánchíd Részvénytársaságot. A részvényesek között különösen jelentős szerepet vállalt maga Sina, sőt a bécsi Rothschildokat és a pesti Wodianereket is társulásra bírta. Az ellenzők tábora erősen befolyásolta a közvéleményt. Egyrészt ellenezték, hogy angol szakemberekkel végeztessék a munkát, másrészt tartottak az alapok kimosódásától, esetlegesen a híd összeomlásától.

Az aggodalom nem volt alaptalan, gondoljunk a Duna erős sodrására vagy a későbbi nagy árvízre. Ugyanakkor Széchenyi kételkedett a magyar mérnökök tapasztalatában, így sikerült rábírnia a törvényhozók többségét, hogy a szerződést jóváhagyják, amit az 1839. május 14-i szentesítés után törvénybe iktattak.
A magyar nemzet nevében József nádor, a Lánchíd Részvénytársaság részéről pedig Sina György által aláírt szerződés kimondja, hogy a részvénytársaságnak saját költségén kell két mederpillérű lánchidat építenie.

Az építés körülményeit szinte mindenki ismeri. Széchenyi angliai tanulmányútja alatt ismerte meg William Tierney Clark angol építőmérnököt, akit megbízott egy lánchíd típus elkészítésével. Szakértők szerint a jégtorlódás, a gyakori árvizek és kimosódás miatt a kevesebb pilléres híd a legmegfelelőbb választás, ezért döntöttek emellett. Az alapkőletétel ünnepélyes keretek között 1842. augusztus 24-én történt. Az építkezés gond nélkül haladt, egészen 1848. július 18-ig, amikor a láncok beszerelése közben, az azt felhúzó csigasor lánca széttörött.

Ezután csak az 1848-as események akasztották meg az építkezést, végül 1849-ben került sor az átadásra, a ceremóniát Haynau főparancsnok vezette. A híd több átépítést és újjáépítést is átélt. Az alábbi híradóban az 1914-es vizsgálatát tekinthetjük meg.

TÉ

Ajánló

Bemutatkozik: a Royal Szálló

A Royal szálló, más néven Grand Hotel Royal megélte egy patinás szálloda mindennapjait, hírességek a vendégkönyvben, luxus körülmények, mozi a bálteremben, ugyanakkor szomorú eseményeknek is szemtanúja volt; karantén, a Gestapo beköltözése vagy az 1956-os bombázások.

Így ünnepelt az ezeréves Magyarország

1896 vitathatatlanul a Millennium éve volt. Az egész ország lázban égett. Különleges és izgalmas események követték egymást, átadták a Vígszínházat, az Iparművészeti Múzeumot, de elkészült a Kisföldalatti, a Feszty körkép, sőt a Nagykörút a New York kávéházzal is. Szórakozásból sem volt hiány, Ős Budavárában, a korszak híres mulatójában, nemcsak az alkohol okozott mámoros pillanatokat, kalandvágyók pedig Louis Godard hőlégballonjából csodálhatták meg az urbanizálódó Budapestet. A galériánkban szerepel teljes pompájában, a Közlekedési Múzeum, József főherceg pavilonja és az Iparcsarnok is, mely bár már nem látható, alapjait és padlózatát felhasználták, így egészen 2015-ig Budapest híres ifjúsági szabadidőközpontja működött a helyén. De nemcsak a főváros ünnepelt. Az ezredéves ünnepségek keretében hét, államalapítás szempontjából jelentős helyen emeltek emlékművet, ilyen volt például Zimony, Brassó és Pannonhalma is.

Időutazás a Nagykörúton

Egy építőmérnök grandiózus víziója és néhány vállalkozó túlságosan merész álma egy tervben testet öltve sokakat meggyőz és magával ragad, arra inspirálva őket, hogy tegyenek valamit a megvalósulásáért. A terv, amely szerint egy szedett-vedett földszintes házakkal, istállókkal és műhelyekkel tarkított város kerületeit palotasorokkal szegélyezett közlekedési útvonal kösse össze, amely fellendíti a város fejlődését, részben megvalósul. Ez a pesti Nagykörút inspiráló története.

Gótikus hangulatban Budapesten

A régi korok stílusjegyeit viselő épületek tervezői, akik a századforduló környékén korszerűtlennek tartott stílusban építkeztek Budapesten, talán nem is sejtették, hogy alkotásaik egyszer majd a város emblematikus jelképeivé válnak, a világ minden tájáról érkező turisták özönét vonzva Budapestre.

Helytörténeti kirándulás Újpesten

Újpest pár év múlva megalakulásának 200. évfordulóját ünnepli. A megyeri pusztából szinte évtizedek alatt nőtt ki egy virágzó település, a századfordulóra már jelentős iparvárossá vált gyorsan növekvő lakosságszámmal, tömegközlekedéssel, kiépített infrastruktúrával, kulturális élettel. Kiállításunkban a teljesség igénye nélkül vesszük górcső alá a századelő szecessziós stílusú, ma is álló épületeit, amelyek különleges atmoszférát teremtenek az időközben gombamód szaporodó lakótelepek uralta Újpesten, 1950-től Budapest IV. kerületében.

Budapest anno

A fejlődés nem állhat meg! – tartja a mondás, a gyakorlatban mégis azt tapasztaljuk, hogy időnként megáll. A változás – ha a maga útját járja – néha jó, néha rossz irányba tart, de – úgy tűnik – az állam beavatkozása nélkül sokszor teljesen leáll. Bizonyos változások esetében a szerencsésen alakuló körülmények (például a Rákos árok feltöltődése) és sajnos néha a balszerencse is szerepet játszik. (Például a budai borok eltűnése esetén.)

További tematikus virtuális kiállításaink