Egykor és most; séta a Budavári Palotában
A Budavári Palota emblematikus építményünk. Mozgalmas története során legalább annyiszor volt ostrom alatt, ahány évig állt romosan és elhagyatottan. Újjáépítések és átépítések, bővítések és bontások formálták a mai alakjára, melyet az 1960-as évektől 1985-ig tartó rekonstrukciónak köszönhetünk. Ítélkezni és építészettörténeti kérdések megválaszolására nem vállalkoznánk. Eheti egykor és most válogatásunkban az elpusztult, átalakult, vagy csodával határos módon megmenekült palota részeiről tudósítunk. Kellemes böngészést!
Újjáépített középkor
Budát először IV. Béla tette királyi székhellyé, így a tatárjárás után a Várnegyed elsősorban erődként funkcionált. A középkori palotából a török hódítás, majd 150 évvel később a visszahódítás után szinte semmi nem maradt. A ma látható erődrendszer feltárása és újjáépítése a második világháború utáni rekonstrukció idején kezdődött. A korszakra jellemző módon, a középkori részek restaurálása gyakran a historizáló formák kárára történt, mint a képen látható Buzogánytorony esetében is.
Zsigmond királyunk (1387–1437) idején épült torony teste valóban középkori eredetű, de a jellegzetes buzogánytető csak 20. századi elképzelés. A feltehetően magasabb és karcsúbb formában létező bástya az ágyúk megjelenésével sérülékennyé vált, ezért kiszélesítették és alacsonyabbá tették, hogy védmű szerepét továbbra is aktívan tölthesse be, ebben a formában maradt egészen az 50-es évekig. Amikor elkezdődtek a sokat emlegetett feltárások, megtalálták a torony eredeti építménymagját, annak csonkaságát kiegészítettek a most is látható tetővel. Így ismét középkori erődítményünk.
A kupola; a megosztó
A Kiegyezés idején megkezdődött palotabővítés, ez először Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos tervei alapján valósult meg. A kupola azonban csak Hauszmann érdeme, amely 1904-re készült el, és az akkor már elkészült Parlament kupolájának ellenpontja kívánt lenni.
Hauszmann kupolájának stílusbehatárolása nem könnyű, mert a barokk és a historikus jegyeit is hordozta. Az viszont biztos, hogy szoborcsoportok díszítették, négy oldalán íves lezárású elemekből ablakok nyíltak és a csúcsát a Szent Korona másolata magasodott.
Budapest ostroma nagy károkat okozott a palotában és a kupolában is, aminek közel fele megsemmisült. Ugyanakkor tény, hogy csak 1961-ben készült el az a tervezet, aminek eredményét ma is láthatjuk. A Hauszmann-féle kupolát elbontották, az új, magasabb – minden képzőművészeti díszítményt nélkülöző – kupola 1963-ra készült el. A legtöbb kritikus nemcsak a puritán megoldás miatt neheztel a rekonstrukciót felügyelőkre. Igaz, a jelenlegi kupola tekintélyt parancsolóbb, de sokak szerint a Várhegyre jobban illeszkedett a régebbi, kisebb kupola, mert a jelenlegi szinte agyonnyomja a hegyet.
Csodával határos módon megmenekült
A kápolna története a Ragusából hazahozott ereklye történetével kezdődött, melyet Mária Teréziának köszönhetünk. Hogy hogyan maradt épen? 1944-ben az ostrom idején a felette lévő palotaszint lényegében ráomlott a boltozatára, és romjaival befedte a kis kápolnácskát. Így Lotz Károly és Róth Miksa mozaikjai majd 12 évig szunnyadtak a törmelékek alatt, egészen az 50-es évekig. Ekkor félő volt, hogy a helyreállítás során megsemmisül az épen maradt szentély díszítése, de szerencsére elterjedt a híre a kápolna csodás megmaradásának. Dr. Pintér Sándor balatonalmádi lelkésznek sikerült elérnie, hogy Budapestről aranymozaikkal, márványlapokkal, gyertyatartókkal, kovácsoltvas kapukkal megrakott teherkocsi induljon el a Balaton irányába, ahol újra felépítették és ma is megcsodálható.
TÉ
