Pilvax

Természetesen a Pilvax kávéház az első állomásunk, hiszen aznap minden itt kezdődött; kora reggel ide érkezett Petőfi, itt szavalta el először a Nemzeti dalt, és itt olvasta fel Jókai a 12 pontot, amit 14-én szintén itt állítottak össze. Magát a kávézót még 1838-ban Privorsky Ferenc nyitotta meg, majd 1842-ben vette át Pilvax Károly, aki itt is dolgozott egészen 1846-ig, onnantól Fillinger János bérelte tőle a helyiséget, azonban a nevet megtartotta - bár a ’48-as események kapcsán egyes források Fillinger kávéházként is említik -, kivéve egy rövid időszakot, amikor a Pilvax a forradalmi események tiszteletére, valamint Petőfi javaslatára a Szabadság Csarnoka nevet viselte. A szabadságharc elbukása után a kávézó nevet váltott, majd később többször tulajdonost is, míg 1895-ben Schowanetz Antal vezetése alatt igazi emlékhellyé nem vált; a Pilvax megint Pilvax lett, a falon a forradalom kulcsfiguráiról készült freskók társaságában, bekeretezve ott csüngött a 12 pont. Mi már sajnos ezt nem láthatjuk, mivel a városvezetés 1911-ben lebontatta az épületet. Az új épületben csupán egy emléktábla tájékoztatja az arra járókat, milyen történelmi jelentőségű helyen, pontosabban annak hűlt helyén állnak éppen.

Egyetemek

A Pilvaxból, az előzetes megállapodásuk szerint, az egyetemeket vették célba az ifjak. A jogi kar, majd az Orvosi egyetem és végül a mérnöki és bölcseleti kar diákjait szerették volna mozgósítani. A forgatókönyv mindenhol hasonló volt: Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, Jókai pedig felolvasta a 12 pontot. Nem kellett sokat sétálniuk, még annyit se, amennyit például ma kell az ELTE Egyetem téri Állam- és Jogtudományi Karától a Bölcsészettudományi Kar Múzeum körúti kampuszáig, ugyanis a három helyszín között csupán 1-2 saroknyi távolság volt. A jogi kar a mai helyén, az Egyetem téren álló, egykor a pálos rendhez tartozó kolostorépületben működött. Az orvosi kar innen nem messze, a Hatvani utca és az Újvilág utca sarkán állt. Ez ma a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarka, az ide betérők jó része pedig nem formalinban tárolt szerveket vizslat, hanem filmeket néz a Puskin moziban. Két sarokra az orvosi kartól a mérnöki és bölcseleti kar diákjai hallgathatták Petőfiéket, ma a Reáltanoda utcában már nem egyetemi hallgatók, hanem az Eötvös József Gimnázium középiskolás diákjai fordulnak meg többször.

Landerer és Heckenast

10 óra magasságában már nem csak az egyetemi polgárok nagy tömege, de az utcákról is egyre többen csatlakoztak Petőfiékhez, hogy a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot együtt érvényesíteni tudják. Landerer nyomdája a Hatvani (Kossuth) utca és a Szép utca sarkán állt, illetve az épület még mindig áll. A Pollack Mihály tervezte klasszicista épület azonban nem csak az itt kinyomtatott 12 pont és a Nemzeti dal miatt vált fontos helyszínné a forradalom és szabadságharc idején; 1845-47 között itt bérelt helyiséget a Nemzeti Kör, 1848 áprilisában itt működött Batthyány Lajos miniszterelnöki hivatala és itt tartotta üléseit az első felelős magyar kormány. Amikor a forradalmi tömeg megérkezett a nyomdához, hogy azt elfoglalja, Landerer nem tanúsított nagy ellenállást, sőt, inkább együttműködő volt. Ez eredhetett abból is, hogy Landerer, Jókai és Petőfi jól ismerték egymást, hiszen ez a nyomda adta ki a Jókai által szerkesztett, Petőfi környezetében népszerű Életképek című magazint. A szabad sajtó első termékét, a röplapok első példányait az ablakon szórták ki a várakozó tömegnek, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt – amit korábban versszakonként, fejből írt le egy papírra a betűszedőknek, mivel az eredeti példányt otthon felejtette - a legjobbakkal is megesik.

Nemzeti Múzeum

Délután háromra kihirdetett nemzetgyűlésre már hatalmas tömeg érkezett a múzeum elé, az időközben nagy példányszámban kinyomtatott proklamációt és Nemzeti dalt ezrével osztották a tömegben. Később, a szabadságharc idején is itt tartották a nemzetgyűléseket, majd 1849. július 11-én innen indult a népfelkelők utolsó csoportja. Az itt zajlott események tették történelmileg igazán emblematikussá az épületet, ami kicsivel több mint másfél hónappal a forradalom kitörése előtt nyitotta meg kapuit. A szakadó esőben, a múzeum lépcsőjén elmondott lelkesítő beszédek során Petőfi NEM szavalta el a Nemzeti dalt, legalábbis ő maga nem említi Lapok Petőfi Sándor naplójából című művében.

Pesti Városháza

Hiába is keresnénk, az épület 1900-ban a múlté lett, kellett a hely az épülő Erzsébet hídnak. Valahol a Belvárosi templom mellett, a Piarista gimnázium helyén állhatott. A tömeg ide indult a múzeum udvaráról azzal a céllal, hogy a város vezetését maguk mellé állítsák. A nagy tömeg betódult a városháza tanácstermébe, amivel először nem nyerték el az ott ülő városatyák szimpátiáját, bár szimpatizáltak a követeléseikkel, de először ki akarták őket zavarni. Végül Rottenbiller Lipót meggyőzte a tanácsnokokat arról, hogy írják alá a 12 pontot, amit ő maga mutatott fel a kint várakozó tömegnek. Időközben híre ment, hogy érkezik az osztrák katonaság, így úgy döntöttek, hogy Budára mennek a Helytartótanácshoz, valamint azért, hogy Táncsicsot kiszabadítsák.

Helytartótanács és Táncsics börtöne

Húszezres tömeg kelt át a Hajóhídon. A Helytartótanács volt a legfőbb kormányzati szerv, továbbá a cenzúráért is ők feleltek. Rottenbiller, valamint a tömeghez korábban csatlakozott Nyáry Pál, Pest vármegye másodispánja és Klauzál Gábor országgyűlési vezérszónok adta át a követeléseket. „…a Helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett” – írta Petőfi. A tanács épülete most is áll az Úri utca 53. szám alatt, kisebb-nagyobb átalakítások voltak ugyan az elmúlt másfél évszázadban, most az MTA Néprajzi, valamint Állam- és Jogtudományi Intézete működik itt, egyelőre.

Táncsics börtöne innen pár sarokra, az azóta róla elnevezett Táncsics utca 9. szám alatt található. Raboskodásának, majd kiszabadításának történetét emléktábla őrzi a ház homlokzatán, a tábla melletti ablak mögött várta megmentőit. Táncsics kiszabadítása után bezárták a börtönt, arról azonban megfeledkeztek, hogy volt ott egy másik rab is, Eftimie Murgu román származású ügyvéd. Hetekig leveleken és füvön élt, a várfalról nem mert lemászni, kiáltásait nem hallották meg, egy hónappal később találtak rá.

Nemzeti Színház

1848. március 15-i események utolsó jeles színhelye a Nemzeti Színház volt. A színház akkoriban az Astoria szállóval szemben állt, közadakozásból épült, 1848-ban Erkel Ferenc igazgatta. Az épületet 1913-14-ben elbontották, mivel 1908-ban baleset- és tűzveszélyesnek nyilvánították, bontásáig üresen állt, ma irodaházat és Burger King-et találunk a helyén. 1848-ban, a műsor szerint a Két anya gyermeke című darabot játszották volna, azonban az aznapi események világossá tették, hogy a műsort meg kell változtatni, az igazgatóság Katona József Bánk Bánja mellett döntött. A darabot nem tudták végigjátszani, hiszen a Budáról időközben visszaérkezett tömeg azt félbeszakította, helyette közkívánatra elhangzott a Nemzeti dal, a Himnusz és a Szózat. Jókai Mórnak a színház színésznője, Laborfalvi Róza tűzte fel a maga készítette kokárdát, ez a mozzanat volt egyben megismerkedésük és szerelmük kezdete is. „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.” – írta Petőfi.

KF