A fővárosi gyerekek a 20. század elejéig a rendelkezésükre álló tereket, zöldfelületeket használták a társas tevékenységek helyszíneként. A város beépítése, zsúfoltabbá válása hívta létre a gyermekek közös játékra alkalmas, elkülönített területe iránti igényt. Közben a közlekedés is egyre nagyobb veszélyt jelentett a lófráló kicsikre nézve, a közparkokban pedig nem látták szívesen a virágágyásokat és gyepszőnyegeket nem kímélő fiatalabb korosztályt, ezért is volt szükség egy-egy szeparált játékhelyre.

Molnár Ferenc 1889-ben játszódó ifjúsági regényében, a Pál utcai fiúk és a vörösingesek küzdelmének tárgya, felségterületük, a grund feletti fennhatóság. A regénybeli gyermekek birodalma egy üres telken lévő fatelep, amely a korszak játszóterét jelentette.

A 19. század végén az iskolákban már felismerték, hogy a diákoknak szükségük van olyan területre, ahol szabadon mozoghatnak. 1897-ben például rendelet szabályozta, hogy az elemi iskolákban 300 négyzetméter játéktér álljon az osztályok rendelkezésére.

A zsúfoltság miatti területhiányt orvosolandó már az Esti Újság 1901-es írása latolgatta annak a lehetőségét, hogy játszótereket hozzanak létre a háztetőkön:

„Ha az Uránia-színház tetején lehetett olyan síkterületet képezni, a hol az Operaház egész ballet-kara táncolhat a napsugárban, hogy az Uránia kinematogramjai jól sikerüljenek, a főváros iskola- és egyéb középületeinek födeleit is át lehetne alakítani ilyen síkokká, e síkok a gyermekek számára pompás játszóterületekül kínálkoznának.” - Esti Újság, 1901

A fenti részlet egy olvasói levélből származik, amelyben megemlítik az Andrássy út-Nagymező utca kereszteződésénél létesült „gyermekegészségügyi ferslógot”, amely gyakorlatilag egy deszkákkal körülhatárolt homokozó volt. Ez az első törekvések egyike, amely a gyermekeknek szabad levegőn történő tevékenységet kínált a nagyváros szűkös keretei között.

„Alaptalan ráfogás és rosszlelkű rágalmazás tehát azt mondani, hogy a mi fővárosunkban üldözik a kis gyermekeket és semmit sem tesznek az egészségükért. Hogy nem gondoskodnak számukra homokos játszóterekről, a hol szabadon turkálhatnának, várat építhetnének, sőt hengergőzhetnének is a homokban, a mi állítólag egyik legbiztosabb ellenszere az angol betegségnek, görvélykórnak s más egyéb csontellágyulással járó gyermeknyavalyának.” - Esti Újság, 1901

Az első budapesti játszótér az állatkerten belül 1912-ben nyitotta meg kapuit. Az ekkor még különlegességnek számító eseményről, és a játszóterek iránti jelentős keresletről a Vasárnapi Újság tudósított:

„Nem valami régen csinálták az első gyermek-játszóteret, kint a Mátyás-téren homokoztak föl és deszkáztak körül pár méternyi földet. Az eredmény bizonyos tekintetben megdöbbentő volt. (…) Mert az első játéktér annyira megtelt, hogy a zsufoltságtól mozogni is alig tudtak ott a boldog apróságok, — nemhogy szabadon játszani.” - Vasárnapi Újság, 1912

A cikk arról számol be az új „gyermek-kert” kapcsán, hogy sokan nem találkoztak még hintával, „csúszókával”, így használatuk is fejtörést okozott az átlagembernek.

„Van itt létra, gyűrűhinta, pózna és mászókötél. Odébb magas körhinta, ahol egyszerre öten is röpülhetnek köröskörül. Aztán a kisebbeknek dupla-hinta, kényelmes ülőkével, a legapróbb apróságok passziójára meg ülőkés, biztonságos baby-hinta.” - Vasárnapi Újság, 1912

A I. világháború meggátolta azokat a törekvéseket, hogy több játszótér kerüljön kialakításra a fővárosban, azonban utána számos játékhelyet építettek ki többek között a Városligetben, a Tisza Kálmán téren (jelenleg II. János Pál pápa tér), a Klauzál téren, a Marczibányi téren, a Gellért téren. Utóbbiról így számolt be a Képes Pesti Hírlap:

„(…) most, 1929-ben (miután a Tisza Kálmán-téren már előbb megcsináltak egy játszóhelyet), megszületett végre Budapesten is a gyermekvilág boldog szenzációja — a Gellért-téri pompás játszótér. (…) Csuzdák, földi ringlispilek, homokvárak, lubickolómedencék alkotják itt a játszó-város kerületeit.” - Képes Pesti Hírlap, 1929

A Gellért téri játszóteret korabeli felvételen is szemügyre vehetjük az 1930 áprilisi Magyar Híradóban.

Az írás kitér rá, hogy e játszótér megvalósítása már 1912-ben tervben volt, azonban a tiszti főorvosi hivatal megvétózta: „Hogyan is gondolnak az urak nyilvános, tömeges gyermek-játszóterekre, nem félnek attól, hogy a játékok terjesztik a gyermekbetegségeket?” (Képes Pesti Hírlap, 1929) Tény, hogy ekkoriban még kötelező védőoltások híján a kicsik inkább ki voltak téve a járványos gyermekbetegségek okozta veszélynek.

1937-ben tizenhat játszótere volt Budapestnek. A II. világháború után jelentősen nőtt ez a szám. Az ötvenes években megjelentek az ún. játszóutcák, forgalom elől elzárt utcarészek, ahol a gyerekek biztonságosabban labdázhattak, mozoghattak. 1960-ban közel háromszáz játszóteret tartottak nyilván. A hatvanas években a belvárosban még mindig problémát jelentett a túlzott beépítettség, amely nem kedvezett a szabadtéri gyermeki tevékenységnek, a külső kerületekben azonban számos lakótelep épült, és ezekhez dukált egy-egy játszótér.

„Már 1964/65-ben 16-féle, korcsoportonként különböző játszószer, sportszer került a terekre. Megjelentek a beton pingpong-asztalok, nőtt tehát a gyerekek labdázókedve. A különböző mászóállványok, rácsok az ügyességet, a bátorságot fejlesztették. Nagyon népszerű lett az egyensúlyozó gerenda, újabban az óriás-sakk, a rugófal, a különböző mini-sportpályák.” - Magyarország, 1968

Sok esetben a helyi lakóközösség szabott gátat a játszóterek gyarapodásának, egy ilyenről számol be az Esti Hírlap 1967-ben:

„Az új lakótelepeken mindenütt lehetne gyermekjátszótér, újabban tervezik is, de sajnos, éppen a lakók magatartása miatt nem mindig lesz valóság a tervekből. A Fővárosi Kertészeti és Parképítő Vállalat képviselője elmondta: az Üllői úti lakótelepen a beépített hintaállványt a lakók éjszaka kiásták, mondván: ha a gyerekek ott hintáznak, ez háborgatja a nyugalmukat.” - Esti Hírlap, 1967

A Pajtás magazin 1978-as írása az új, nyolcvan hektáros városligeti gyermekbirodalomról számol be. A cikk szerint Budapest a játszóterek városa 1403 darab játszótérrel.

A nyolcvanas évektől csökkent a játszótér-építési tendencia, és a már meglévő játszóterek állapota is romlásnak indult. 2003 óta kötelező a játékok folyamatos ellenőrzése és javítása. Az európai uniós szabvány törekszik a gyermekek számára legbiztonságosabb körülményeket biztosítani a játszótereken. Bizonyos játékok szükség szerint gumibevonatot kaptak, az esések ellen gumiszőnyeg vagy homokágy védi a csemetéket.

TEJ

Forrás:

Földváry Gergely: Gyerekek budapesti Eldorádója - A játszóterek története a fővárosban. PestBuda
https://pestbuda.hu/cikk/20200530_gyerekek_pesti_eldoradoja_a_jatszoterek_tortenete_a_fovarosban