Ótemplom kápolnája Babity Alexej Hagyatéka fotó anyagból Máriaszéplaki templomrom – II. Géza korabeli román stílusú, kéttornyos, háromhajós templom romjai. Ma a környék német nemzetiségének búcsújáró helye. A templomrom megjelenik Vörösmarty Mihály Széplak című versében (1828) és Illyés Gyula Kora tavasz című regényében (1941) is. Miért volt olyan közkedvelt az Ó-templom romja? A török dúlás után az elnéptelenedett Völgységbe német telepeseket hívtak a földesurak. Nagy reményekkel érkeztek, hiszen a kánaánt ígérték nekik. A szokatlan klíma, nehéz munka és alultápláltság következtében sokan megbetegedtek. 1742-ben a pestis tizedelte őket. Orvosi ellátás nélkül, egészségtelen, földbe vájt kunyhókban tengődtek. Az Ó-templomhoz zarándokoltak, hogy Isten és a Szűzanya segítségét kérjék. Gyógyulásuk után idejöttek hálát adni. 1946-ig, a kitelepítésig igen élénk vallási élet folyt. Ma már csak a szentélye áll. Halványan láthatók még egy régi freskó maradványai, előtte bádog kereszt függ. Valamikor a hívek háláját kifejező táblácskák százai borították a falakat. Még néhány évtizeddel ezelőtt is naiv festmények mutatták az akkori népbetegségben, a tüdőbajban szenvedők képeit. A mankókat is iderakták a gyógyultak. Imakönyvek százait halmozták fel itt, tele értékes, régi családi feljegyzésekkel. Sajnos, ma már ezekből a tárgyakból semmi nem található itt. Napjainkban a szentélyromnál szeptemberben szabadtéri misét tartanak.