„A szükségpénz olyan, nem hivatalos állami kibocsátású pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata térben és időben korlátozott. Amint neve is jelzi, használatára rendkívüli körülmények között (hadi helyzet, infláció, a központi hatalom összeomlása stb.), szükséghelyzetben kerül csak sor, amikor az állami fizetőeszközök nem tudják kielégíteni a pénzforgalom igényeit. Magyarországon ilyen közismert időszak volt például az 1848–1849-es szabadságharc, amikor több város is bocsátott ki saját fizetőeszközt, amellyel kizárólag a város határain belül lehetett fizetni. Az I. világháború, illetve a közvetlenül utána következő időszak a szükségpénz-kibocsátás egyik fénykora volt. Minden hadifogolytábor rendelkezett saját fizetőeszközzel, ahogy számtalan vendéglő, szatócsbolt, üzem stb. szintén magánúton próbálta biztosítani a pénzforgalom fennmaradását. Ezeket a fizetőeszközöket/szükségpénzeket azonban kizárólag a kibocsátójuknál lehetett átváltani árucikkre és/vagy szolgáltatásra, máshol nem esett elfogadási kötelezettség alá.”

’Emergency money is unofficial money-substitute issued by the state with use limited in space and time. It can only be used in emergency (war, inflation, collapse of the central power), when the national currencies cannot satisfy the needs of money circulation. For example, during the independence war of 1848-49 in Hungary, several cities issued their own currencies that could be used within the city. The ’golden age’ of emergency money issues was during World War I. and the period directly afterwards. Every lager and many restaurants, groceries and factories used this method to maintain money circulation privately. These emergency substitutes could be exchanged for goods and/or services only at the places of their issuers, and were not accepted at any other places.’