Tereza Kratochvílová: Dzsing

Fotográfiák a színdarabról

image

Tereza Kratochvílová: Dzsing Ismertető: Ha két ember véletlenül egyidőben pontosan ugyanazt mondja, akkor az egyiknek leheősége van rá, hogy a másikat megérintse és azt mondja DZSING! Amint ez megtörtént, a leDZSINGelt személynek addig hallgatnia kell, amíg a DZSINGelő ki nem mondja a keresztnevét... Az új KoMa első bemutatója. Nagyon fontos munka, ami megpróbál a Plazma és az Idill által kijelölt kísérletező úton haladni. Bizonyos szempontból sokkal nagyobb a feladat, a vállalás. Nem kész szöveghez nyúlunk, hanem megpróbálunk saját nyelvünkkel, vállaltan sekélyes szótárunkkal beszélni. Nem a szöveg a fontos. A téma sem egyszerű, hiszen magáról a színházról, a színház egyik alapvető játékszabályáról próbálunk elmélkedni. Elmélkedni. Ez azt jelenti, hogy most sem akarunk élesen kimondani valamit. Nem akarjuk megmondani. Nem gondolunk megoldást nyújtani a nézőnek egy adott témában, inkább csak felvillantunk egy témát, ami talán érdemes arra, hogy engedjék átfutni az agyukon. Nem is akarhatunk tételesen kijelenteni dolgokat, hiszen a színház csak játék. A játék résztvevői. Néző és színész. A néző azért megy a színházba, hogy saját világát, akár csak ideig-óráig, de elfelejthesse és egy másik valóságot szemlélhessen. Tehát amint a játszótérbe lép tudja, hogy hinnie kell a színésznek. Hinni akar a színésznek. Különben nem menne be. A színész azért megy színházba, hogy elhitessen valamit a nézővel. Megteremtsen egy világot, ami valamit mesél. Magáról a színészről, vagy a nézőről, vagy a világról, amiben élnek. Itt jön be a harmadik nagyon fontos szereplője a színháznak, az előadásnak. A történet. A történet az, ami a színész és a néző segítségére van. A színész segítségére van, mert így szimbolikusan, vagy szókimondóan, de a történet mesélés álcája mögé bújva beszélhet egy adott problémáról, témáról, felvethet egy gondolatot vitára, vagy kijelenthet egzakt dolgokat. A néző segítségére is van, hiszen egy átlátható történettel könnyebb megérteni a közölni akart gondolatot, a miértet. Gyerekkorunk óta ezt tanuljuk. A népmesék, a példabeszédek, mind, mind erre nevelnek. Tehát a játékszabály, hogy a játszótérben a néző hisz, a színész pedig elhitet, és ebben segíti őket a történet. De mi történik, ha nincs történet? Mi történik, ha a történet mindig megváltozik? Mi történik, ha a színész felrúgja a szabályt és a történet közepén egy másik történetet kezd mesélni? Mi történik, ha direkt összezavarja a nézőt? A nézőnek kötelessége elfogadni az új szabályt? Van esélye a nézőnek követni az új szabályokat? Vannak új szabályok? Mi történik, ha a színész magáról a szabályról akar mesélni és mindezt úgy teszi, hogy felrúgja azt folyton folyvást? Tud-e mibe kapaszkodni a színész, ha felrúgta a saját szabályait, ha elhagyja a segítségét, a történetet és eljátszotta másik segítségét a néző hitét? Tud-e mibe kapaszkodni a néző, ha a színész megfosztja a történettől és a valóságot, amit megteremt azonnal meg is változtatja? Az előadás nem rendelkezik mondanivalóval. Nem akar megoldást adni életünk problémáira. Kísérlet. Színházi kísérlet, aminek elvégzéséhez szükségünk van nézőkre. Keressük a határainkat, lehetőségeinket. Nem újat találunk ki, hanem megpróbáljuk a már létezőt a saját alakunkra formálni. Van egy állítás, mely szerint a színházban bármi megtörténhet. Igaz ez? A néző is ismeri ezt a szabályt? Tudja ezt elég komolyan venni a színész? Megmer tenni bármit? Ezzel kísérletezünk. Kíváncsiak vagyunk, hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy megtegyünk bármit, hogy megfeleljünk a tételnek és engedjük, hogy bármi megtörténjen. Ez a Dzsing! Bemutató időpontja: 2008. november 4., KOMA Bázis

Subject, content, audience
subject Jelenetkép
Creators, contributors
creator Dohi Gabriella
publisher Fotó.színház.hu
contributor Lass Bea, Kroó Balázs, Jaskó Bálint
Time and places
spatial reference KoMa Társulat
date 2009-03-27
temporal reference 03/27/2009
Attributes
extent 80,9 KB
colour image polychrome
format jpeg
Legal information
rightsholder Dohi Gabriella