Georges Feydeau: A hülyéje Az örök mélabús Feydeau nem traktál illúziókkal a hitvesi hűségről. Bohózatában az abszurdig fokozza házasok és nem házasok életre-halálra szóló küzdelmét, melynek mindig egyetlen célja van: a tiltott gyümölcs. Lucienne nem csalná meg a férjét, akármilyen jelentkező is akadna eme feladatra, hacsak a férje, Vatelin nem így tenne, mert bosszúból neki is menne. Vatelin sem csalná meg a feleségét, kivéve ha a körülmények olyan szerencsétlenül alakulnak. Pontagnac viszont nem fér a bőrébe, folyton-folyvást félre lép, ámbár ő sem fűvel fával. Mme Pontagnac is csak bosszúból hűtlenkedne, amennyiben bebizonyosodna férje csalárdsága. Mme Soldignacnak szeretője van, férje Soldignac bizonyosságot akar sejtésének. Redillon mindig mással van, pedig neki csak egy kellene. Armandine tulajdonképpen bárkivel lehetne, csak legyen valaki. Georges Feydeau A hülyéje című bohózata tipikus avitt színházi termék, amely a félreértésekre, félrelépésekre, a véletlen szülte helyzetkomikumra épít, harsány röhögésre késztetve a nézőket. Feydeau művei még ma is népszerűek a színházak repertoárját elnézve, holott véleményem szerint az efféle bohózat fölött eljárt az idő. Persze a nézőközönség könnyen fogyasztja ezt a menüt, így nem meglepő, hogy a biztos recept okán sokszor találkozhatunk efféle előadásokkal a színházi évadban. Nem is rovom fel egyetlen színháznak sem. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a nézők (a mi) igényünk tartja életben ezt a műfajt, vagy a nézők (a mi) igényeit szabták így az évek. Rendező: Mácsai Pál Bemutató: 2008. nov. 7. Örkény István Színház