Ödön von Horváth kilenc képből álló "népszínjátékát" szép alcíme: "ballada, teli csöndes szomorúsággal, humorral enyhítve". A müncheni Oktoberfest tarka-kábult forgatagában sodródó figurákat a mindennapi kenyérért való aggodalom és egy jobb élet utáni vágyakozás hajtja. Ezek az emberek, akiknek az ideáljai és vágyai az adott társadalmi viszonyok között szükségképpen kielégítetlenül maradnak, elválnak egymástól és találkoznak, de mindig egy állandó haláltánc figurái maradnak. Hogy ez mégsem válik a kor fölött tartott szomorú gyászbeszéddé, azt már a mottó jelzi: "És örökkön él a szerelem" - a szerző kaján, száraz humorral ellensúlyozza a téma melankóliáját. A Kasimir és Karoline nyilvánvalóvá teszi az oly sokat emlegetett párhuzamot a húszas évek és a mai kor között: mindkettőt a gazdasági válsággal és tömeges munkanélküliséggel együtt jelentkező szórakozási düh jellemzi. A szédítő szórakozási lehetőségek, a mindennapokat feledtető "szabadidős" kínálat ritkán volt olyan nagy, mint ma - azok számára, akik meg tudják fizetni -, és a munkanélküliek száma - legalábbis a háború utáni Németországban - még sohasem volt ekkora. Ma már senki sem hisz a teljes foglalkoztatottság eszméjében. A pontos társadalomábrázoláson túl Horváth rendkívül finom érzékkel és aprólékosan vizsgálja, hogy mit vált ki az emberekből a társadalmi lecsúszás, deklasszáltság, és az egzisztencia féltése. Kasimir csak rosszindulattal és sértően reagálhat Karoline gondtalanságára, arra, hogy a lány örömre és szórakozásra vágyik. A munkanélküli fiú és a hivatali alkalmazott lány közötti szociális szintkülönbség gyanakvást, irigységet, ellenségeskedést szül, és elsodorja egymástól ezt a két embert. Szemes Franz és az ő Ernája a szerelmespár gonoszabb, romlottabb változata: a férfi cinikus és brutális, a nő megfélemlített és eltompult. (A legalsó fokon ott vannak aztán a torzszülött-műsor szereplői.) A történet vigasztalan happy-endbe torkollik: a szereplők csüggedten kötnek ki a nem-szeretett pótlék mellett: Karoline Schürzingerrel, Kasimir Ernával vígasztalódik. A kudarc semmiségekből tevődik össze, előítéletekből, dacreakciókból, értelmetlenül szajkózott viselkedési normákból, amelyek, bármilyen álszentek is, önálló életre kelnek és befolyásolják a szereplők tudatát, érvényesítik a valóság nyomását, és marionetté változtatják az embereket. Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata (Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja) Rendező: Anca Bradu Bemutató: 2009. febr. 22.