Orbán Dezső megírta a magyar Robinzonok tankönyvét. Mit tesz Robinzonnak lenni? Robinzon szörnyű katasztrófa után a roncsokból kimenti, ami menthető; nem esik kétségbe, hanem újrakezdi az életét. A múlt romjaiból, darabjaiból, a katasztrófa törmelékéből megalkotja a jövő szerszámait s hallatlan erőfeszítéssel ("végtelen munkával", mint Dafoé mondja) s Isten segítő útmutatását lesve berendezkedik a magány szigetén. Robinzon tipikus ezermester; nem időtöltésből dolgozik, hanem azért, hogy elviselhetővé, sőt széppé tegye az életét. Motívumai a legemberibb motívumok. Meghódítja a természet erőit, kiismeri és igába hajtja őket. A villámot tűzhelyére kényszeríti; a vadállatokat magához édesgeti s munkába állítja; házat épít, gerendát farag, polcot szögez. Keze, agya nem nyugszik, amíg nincs asztala, evőeszköze, ágya. Cserépedényt éget, őrlőmalmot szerkeszt, széket farag, csónakot készít. Alaptulajdonsága a találékonyság. Minden nap és minden óra újabb és újabb megoldandó feladatok elé állítja Robinzont s az egész regény találékonyság jegyében folyik le előttünk. Kialakítja magában a szabómestert, az ernyőkészítőt, a farmert, a kosárfonót, a kötélverőt, ácsot, kőművest, péket,... A költő hazánkat szigetnek nevezi: "Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében" ... Igazi robinzoni sziget, nagy történelmi katasztrófák színtere. Megvolt bennünk is a képesség és készség, hogy mindannyiszor újra kezdjük az életet, valahányszor a végzet földre tepert. Mi is tudjuk, mit tesz az: a múlt romjain jövőt építeni, újra meg újra berendezkedni. Orbán Dezső könyve emlékezetünkbe idézi azokat a robinzoni erényeket, amelyekre a trianoni magyaroknak nagy szükségük van.