Az Ulysess hadihajó sohasem hasonlít egymagában a tenger vizét. Korábban is, most is a halál volt állandó kísérője. Ha a halál megérintette csontos ujjával egy - egy tartály hajó oldalát, a magas oktánszámú benzin robbanás nyomán elszabadult a tüzes pokol; ha teherszállító hajót érintett, a hadianyag rakományostól a tenger fenékre süllyedt, gerincét kettéroppantotta egy német torpedó; ha ujja rombolóra mutatott, az nyílegyenesen fúródott a Barents tenger- szürkésfekete mélységbe, s dübörgő motorjai lettek az ítélet - végrehajtók; s a halál ujja tengeralattjáró jelölt meg, az vadul a víz felszínére tört, ahol ágyútűz semmisítette meg vagy szelíd alásiklott a tenger fenékre, s a kábult , döbbent legénység azért imádkozott, bár csak szakadna be a hajótest és lenne vége egy szempillantás alatt mindennek, mert rettegtek a véget nem érő, ziháló, fulladásos haldoklástól odalent a vaskoporsóban. Ahol megjelent az Ulysses, nyomában járt a halál.