A Radnóti Színháznak egy nagy adóssága volt a magyar drámairodalom felé: Heltai Jenő. Pedig kortársainak műveit - Molnár Ferenc, Szép Ernő és Füst Milán drámáit - nagy sikerrel játszotta és játssza a színház, de Heltai, a 20. század első felének egyik legnépszerűbb drámaírója, kabarészerzője, műfordítója és költője eddig hiányzott a repertoárból. A Naftalin Heltai egyik legtöbbet játszott darabja. Premierje 1908. június 6-án volt a Vígszínházban: "Pont nyolc óra van s a színpadon már játszanak, mikor a néző mit sem sejtve belép a Vígszínház nézőterére. Néhány pillanat múlva ijedt dörömbölés hallatszik egy szekrényből, az a vaskos, kissé pikáns, hogy ne mondjam: vígszínházi dörömbölés, amely a Varsányi Irén ijedelme nélkül is elárulja a helyzetet. A néző rögtön tisztában van vele, hogy itt a mellőzött és parlagon hevertetett udvarló dörömböl. Világos továbbá, hogy itt egy budapesti lakás leeresztett rollói között dörömbölnek egy francia-szabású magyar bohózatban, tehát Heltai Jenő indította meg ezt a zenebonát és végül a szerelemnek az a nyári hímpora, mely itt a bútorok és tükrök felett csillog, elárulja, hogy ennek a bohózatnak Naftalin a címe. Ezután minden félórában kilép vagy belép valaki ebbe a szekrénybe és körülbelül féltíz óráig ez a szekrény úgy húzódik végig a darab cselekményén, mint egy alapeszme a hősköltészetben, vagy mint egy vörös fonál a ragout-levesben. Ez a szekrény viszi itt a vezérszólamot, sőt ez több annál, egy szimbólum. Szimbóluma annak, hogy a szerelem Budapesten szenvedélyes, de igénytelen; dörömböl, ámde elfér egy szekrényben. (...) És éppen az a kedves és ötletes Heltai Jenőben, hogy ő neki egy szekrény és egy jó szó valóságos archimedesi pontok, melyekből egy estére való kacagást tud kifordítani a sarkaiból. Mert ha már a bútor és a cím megvan, a többi igazán mellékes. (...) Heltai Jenő pedig többet is talált: sok-sok tréfát, ötletet, szójátékot, amelyekért ezen a világon kacagás, a túlvilágon pedig bűnbocsánat jár."