Az 1440 és 1541 közti jó száz esztendő polgárháborúval kezdődött és azzal is végződött. Ebben a korszakban számos olyan folyamat indult el, ami évszázadokra meghatározta az ország életét; kialakult a rendi kormányzat, elkezdődött az újkori állam kiépítése, a Magyar Királyság a Habsburg-birodalom része lett, 1526-tól területének egy része oszmán fennhatóság alá került. Ez az időszak egyszerre tekinthető a középkor végének és az újkor kezdetének. A könyv írója különös súlyt fektetett arra, hogy bemutassa a Magyarországon uralkodó dinasztiák birodalomépítő törekvéseit, az egyes országok egymáshoz való viszonyát, a középkor végének változásait, és eloszlasson néhány közkeletű tévedést. A könyv nagyobbik része a politika történetével foglalkozik. A szerző szándéka az volt, hogy visszaadja a manapság oly sok oldalról elavultnak és egyoldalúnak bélyegzett politikatörténeti megközelítés megbecsültségét. A középkor politikája alig hasonlít a polgári koréhoz. Az olvasó gyakran találkozhat a politikatörténeti fejezetekben is olyan részekkel, amelyeket a mai felfogás inkább a társadalom- vagy jogtörténethez sorolna. Két jelenség tárgyalása kiemelt jelentőséget kapott a kötetben: a magyar és a külföldi politikai események összekapcsolása, valamint a dinasztikus országcsoportok szerepének hangsúlyozása. Csak ez a szemlélet teszi lehetővé az uralkodóházak és udvaraik politikájának megértését. A szerző igyekezett a jelenségek saját kronológiájához igazodni, ezért hívta fel a figyelmet a korszakon kívüli előzményekre és a későbbi történésekre.