Üdvözlet Nagysallóról. Neve a magyar sarló főnévből származik, de lehet hogy közvetlenül a szóból eredő személynévből keletkezett 1156-ban „Surlou” néven említették először. 1293-ban az esztergomi érsekség birtoka volt. 1311-ben az érsekség megmaradt falvaival együtt Csák Máténak adózott. 1508-tól mezőváros. 1561-ben a török a környék falvaival együtt felégette. 1662-től vásártartási joggal rendelkező mezőváros. Lakosai főként mezőgazdaságból éltek. Az idő folyamán a község nevét hol Sarló, hol pedig Sárló változatokban találjuk, sőt a mult század elején Velke-Sarluhi tót néven is. Akkoriban híres lótenyésztése volt és vásárai is nagyon látogatottak voltak. 1849 április 19-én itt vívták ki a szabadságharc egyik legszebb fegyvertényét a magyar csapatok. Egyháza már 1397 előtt fennállott és két temploma volt, de a hívek a református vallásra tértek át. Templomai a török dúlások alatt pusztultak el. A mostani katholikus templom 1745 és 1750 közöt, a református pedig 1784-ben épült, az egyik ősi templom helyén. A községhez tartozó Nagyhalom dűlő a török világ emlékét tartja fenn, a mennyiben e halmot a törökök emelték a síkságon őrhelyül. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Ide tartozik Zálogos puszta is.