" Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli életet élt. Tébolyodott, villódzó, kéjes nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben - és katonaim parádék rézfúvók rivalgásában, a cár bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete előtt... Így élt a város."