"... a közeledő úrnő fiatal volt. asszony módra ülte meg a fehér paripát, karcsú dereka kihúzva, feje felszegve, szemhéja leeresztve... Csodálatosan szabályos, sápadtas, tojásdad arcát könnyű pír lepte, talán a csípős hajnali levegőtől, talán valami visszafojtott érzelemtől. A szeme ... kéken ragyogott, akár a tenger. Ütemesen és könnyedén ringatózott a puha nyeregben. Közeledett. Odaért. Tovahaladt."