S. Valériát az 1944. november 9-i erőltetett menettel vitték Budapestről Hegyeshalomra. Onnan vonattal a Bécsújhely közeli lichtenwört-i női lágerba, édesanyjával együtt. A halálmenetet egy 1989 utáni kézzel írt, vázlatos visszaemlékezésben idézte fel. Az 1980-as évekből származik az a két oldalas memoár, amelyben a lichtenwörti tábor felszabadulását, s az azt követő napokat mutatta be. A szovjet csapatok a bécsújhelyi kastélyban kialakított kórházban helyezték el a tábor legyengült foglyait, ahonnan a szerző és édesanyja teherautón indult Sopronba, 1945 tavaszán. A mappa harmadik dokumentuma a szerző korabeli naplója, mely 1945. május 16-i dátummal kezdődik. Ezen a napon hagyta el anya és lánya Lichtenwörtöt. V.21-én kelt az utolsó bejegyzés, azon a napon, amikor végre hazaértek Budapestre.

Ms. S. Valeria was taken from Budapest to Hegyeshalom with forced thread of November 9, 1944. After that to the female lager in Lichtenwört close to Wiener Neustadt by train, together with her mother. She recalled this ’death march’ in her hand-written draft after 1989. She had her two-paged memoir from 1980, in which she describes the Lichtenwört camp and the following days. The Soviet troops placed the weakened captives in a hospital srranged in the castle of Wiener Neustadt. The author and her mother was carried to Sopron by a truck, in the spring of 1945. The third document folder is the contemporary diary of the author, which is dated May 16, 1945. On this day, the mother and daughter left Lichtenwört. The last entry is dated May 21, when they finally got home to Budapest.