1940 októberétől 1941 decemberéig jugoszláv majd orosz frontra került K. Károly, a lejegyzett szöveg feltételezett írója. K. Károly a boóri [bori] rézbányánál eltöltött munkaszolgálat történetét foglalja össze. Koltai folytonosan szökési terven gondolkodott. A történetben több személy segítő cselekményeit említi meg, valamint kiemelendő K. bátorsága, hogyan próbált valamilyen összetartó szerepet vállalni és gyakorolni a bajtársak érdekében. Jagodin, Csupria a fontosabb tartózkodási állomások. Koltai megemlíti a Cservenkán történő közel 4000 zsidó kivégzésének eseményét. Dunapentelénél 300 ember lelte halálát menekülés közben, ahol túlterhelés következtében a jég beszakadt. K. az egyik szovjet csapattal tudott Budapestre jönni 1945 tavaszán, partizánigazolvánnyal.

Károly K. was in Yugoslav, later on in the Russian front from October, 1940 to December, 1941. K. wrote his memoir. He summarizes the history of forced labor at Bor in the copper mine. K. always was thinking about escaping, his courage is highlighted, how he tried to undertake a role in favor of his fellows. He mentions persons who could support them in this attempt. He was among others in Jagodin, Cuprija, in Serbia. After that he was in Cervenka, and he mentions the progress of execution of four thousand Jewish people. At Dunapentele he reports about the death of three hundred people, who died while tried to escape through the frozen ice which was broken under them. K. could return to Budapest with a Soviet troop, in Spring of 1945, with a partisan card.