Részlet a könyvből: Karsainak hívták tulajdonképpen és görög nyelvet tanított a hatodik «á»-ban. Osztályfőnök is volt és naponkint pont nyolczkor így szólt a diákokhor oremus ! És a diákok imádkozni kezdtek. Már akik. Soknak csak a szája járt mechanikusan és a kik tényleg Istenhez fohászkodtak, azok a Miatyánk sorai közt rendesen arra kérték a mindenhatót hogy csak ma, igazán csak ma, valahogy ne teleljenek a magyar vagy a német kívüliből. Különösen a német kívüliből, ha volt aznap, mert ezt valami Szábel Róbert nevű tanár kérdezte. És nem nagyon szépen, nem nagyon finom modorban kérdezte. De ha goromba volt a német tanár, dr. Oremus sem egészen a spanyol udvari főszertartásmester nyelvén közölte rendesen a gondolatait a diákjaival. Sőt. Néha annyira méregbe jött szegény, hogy új szavakat találtfel, egyenesen a végből, hogy a dühét tolmácsolja. És azért mégis szerette mindenki. Volt a hatodik «á»-ban egy szegény, nagyon szegény fiú. Úgy hívták Bieberstein. Apja már elhunyt és a nagyapja nyugalmazott számvivő őrmester volt. Kapott tehát annyit az államtól, hogy minden különösebb adósságok csinálása nélkül vehetett naponkint egy vizeszsemlyét.