Alceste ki akar vonulni a társadalomból, mert undorodik a világtól és az emberektől; tapasztalata szerint mindenki képmutató, hízelgő és pozícióhajhász. Reméli, hogy a szerelme társa lesz a terve megvalósításában, ám Céliméne épp az Alceste által ostorozott korszellem megtestesítője.