Egyed Antal Székesfehérváron született. A gimnáziumban Virág Benedek tanítványa volt. Pappá szentelése után több helyen káplánként szolgált, majd fél évszázadon át Tolna megyében plébános. Bonyhádon 1823-22 között tartózkodott. Perczel Mór az emlékirataiban feljegyezte róla: " Mint gyermek tanultam meg őt tisztelni. Igen derék hazafi, szelíd természetű főpap". Egyed Antalnak döntő hatása volt Vörösmarty Mihályra, a Perczel fiúk nevelőjére. A fiatal házitanító a bonyhádi plébánia könyvtárában mélyült el Homérosz, Tasso, Shakespeare, Schiller, Goethe, Zryínyi Miklós műveiben. Egyed Antal írói, műfordítói és költői munkássága országosan ismertté vált. Legfőbb művei: ELégiák levelekben (1831), Megváltó (1836), Egyed Antal elégiái 3 kötetben (1848), Kis énekeskönyv (1843-1856 között hat kiadásban). Munkásságának elismeréseként felvették a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé (1833). Az élete tragikusan zárult: a dunaföldvári plébánián rablógyilkosság áldozata lett.