Bernard Shaw: Pygmalion

image

Pygmalion A RADNÓTI MIKLÓS SZÍNHÁZ előadása Romantikus történet Író: George Bernard Shaw Fordító: Nádasdy Ádám Rendező: Valló Péter Színész: Henry Higgins, nyelvész - Szervét Tibor Eliza, virágáruslány - Petrik Andrea Alfred Doolittle, kukás - Szombathy Gyula Higginsné - Csomós Mari Pickering, ezredes - Bálint András Pearcené, házvezetőnő - Kováts Adél Freddy Eynsford-Hill - Klem Viktor Eynsfordné, az anyja - Martin Márta Clara, a húga - Sárközi-Nagy Ilona Nagykövet - Horesnyi László Gúnyos járókelő, Nepommuck - Horváth Virgil Első járókelő, Lakáj - Simon Zoltán Taxisofőr - Kecskés Mihály Szobalány - Drága Diána Dramaturg: Kovács Krisztina Díszlet: Szlávik István Jelmez: Szakács Györgyi Rendező munkatársa: Őri Rózsa Ismertető: A darab 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány "filmszerű" részletet átvett a darab 1941-es kiadásába. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady című musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik, s amelyből zenés film is készült. A Pygmalion eddigi magyar fordításai: Hevesi Sándor (1914), Mészöly Dezső (1953), Spiró György (1990 Radnóti Színház) Liza beszéde Az angolban igen erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtést illetően: másképpen beszélnek városról-városra (sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre), de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is különbözik a nyelv. Shaw tudta, hogy miről beszél: ír volt, s bár az angol volt az anyanyelve, élete végéig felismerhető íres akcentussal beszélt. Amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a "csúnya" kiejtésűeket sújtó kirekesztést, lenézést. Aztán a századfordulón kifejlődő fonetika lehetővé tette a kiejtés tanítását, átformálást (így a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta. A londoni proletár beszédmódot Cockney-nak nevezik; ennek egyik fő jellemzője, hogy a "h" hangot sehol sem ejtik ki. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Doolittle 'Enry 'Iggins-nek szólítja. Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve sokkal kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlag-kiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza (és az apja) nem vidékről fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza "hibás" beszédét, főleg nyelvtani és szóválasztási helytelenségekkel érzékeltetem, azaz a "tananyagot" a kiejtésről a nyelvhelyességre helyeztem át; a többit a rendezőre és a színésznőre bízom (így tett Shaw is). (Nádasdy Ádám) Bemutató időpontja: 2011. február 27. Radnóti Miklós Színház

Subject, content, audience
subject Jelenetkép
Creators, contributors
creator Takács Zsolt
publisher Fotó.színház.hu
contributor Szervét Tibor, Urbán Tibor, Simon Zoltán eh.
Time and places
spatial reference Radnóti Színház
date 2011-02-27
temporal reference Bemutató: 2011. február 27.
Attributes
extent 64,7 KB
colour image polychrome
format jpeg
Legal information
rightsholder Takács Zsolt
access rights rights reserved - free access