Dante Isteni színjátékának három tétele a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom - mely trilógia a Maladype Színház működésének tíz éves évfordulóját kívánja stílusosan egybefogni, először a Pokol fejezetével- nem határozatlan ködbe vesző birodalmak, hanem pontosan körülhatárolt, számokkal felmérhető és részleteiben is pontosan megragadható részei a Térnek. A Túlvilág, ahova a szimbolikus Vergilius és Beatrice elvezetnek, nem valami élettől idegen képzelet üres fantazmagóriája, hanem maga az Élet, fölfokozva, sűrítve, mélyítve és magasítva, egy másik regiszterben - akár a színház. Dante a lélek történetének elmosódó állomásait a belső időből a külső térbe vetíti, ahol azok határozott beosztást, világos tagolást nyernek. Ebben a túlvilágban éppen annyi szó esik az élőkről, mint a halottakról, de a halottak különös látással bírnak, mely továbbra is az élethez kapcsolja őket, emlékezetük időtlen. Dante úgy vélte, hogy az ember boldogságra teremtetett, és hogy a legmagasabb rendű öröm az értelem használatában és az igazság keresésében áll. Fordította: Babits Mihály, Nádasdy Ádám Felhasznált szövegek: Thomas Mann, Paolo Santarcangeli Dramaturg: Góczán Judit Díszlet, jelmez: Polgár Péter Jelmez: Horányi Júlia Mozgás: Szöllősi András Rendezőasszisztens: Mátrai Mirella Produkciós vezető: Erős Balázs Rendező: Balázs Zoltán