Annette és Bernadette, a két párizsi vénkisasszony, idejük nagy részét kilencvenhét éves anyjuk mellett, a kórházban töltik. És azon az estén, az egyetlen estén, amikor végre kiszabadulnak a monotóniából és színházba mennek, anyjuk meghal. Annette és Bernadette, a két elárvult öreglány, a krematóriumból kilépve egyszerre ott találják magukat, urnával a kézben, a szomszédos bár pultjánál. Aztán egy vonatfolyosón. Egy hatvan személyes busz volánjánál. Eldugott temetői ösvényeken. Az eltűnt időben. Annette és Bernadette, a két nyanya, világgá mennek, hogy felkutassák apjuk sírját, aki már huszonöt éve nyugszik valahol északon. Pierre Notte darabja - melyet most két fiatal színésznő játszik - egyszerre fekete humorú kabaré, egzisztencialista bohóctréfa és a francia sanzonok nosztalgiájából ihletődő rafinált giccs, melyben Charles Aznavour (is) énekel. Pierre Notte Párizsban élő drámaíró, zeneszerző - és színész, rendező, aki a kabaré műfajában találta meg a saját színházeszményét. "Számomra a kabaré olyan forma, mely folyamatosan változik, ezért nem is lehet egyetlen kifejezéssel meghatározni. Kell, hogy legyen benne valami elementáris és pofátlan életerő, kicsi közönségesség, mely sötétségbe fordul át; egyszóval mindig ott kell legyen benne a halál és a szexualitás már-már gyermekien naiv összetartozása."