A három testőr folytatása két évtizedet ugrik az időben, ám mindössze egy évvel a legendás főmű után látott napvilágot: ezzel a termékenységgel Dumas módfelett bosszantotta kritikusait, az olvasóközönség azonban mind a mai napig készséggel megbocsátja neki, hogy nem sajnálta a tintát. 1648-ban látjuk viszont hőseinket: a vitézi élettel egyedül d'Artagnan nem hagyott fel négyük közül. A többiek nevet is változtattak, Athos a fiát, a majdan szintén regénybe foglalt Bragelonne vicomte-ot cseperíti már. Sajátságos módon polgárháború hozza össze ismét a csapatot, annak ellenére, hogy a Fronde, a nemesi ellenzék felkelése az özvegy királyné és mindenható minisztere, Mazarin bíboros ellen, d'Artagnant és Athost Mazarin oldalán, Porthost és Aramist a lázadók között találja. A történet angol földre is átkanyarodik, véres polgárháború zajlik ott is, Cromwell dönti meg éppen I. Károly trónját. A négy jó barát egyszerre ismét elválaszthatatlan, a régi becsvággyal lát dologhoz, ám még a síron túlról is szorongatják őket: a Milady fia is bosszút akar állni rajtuk.