Mi lett volna, ha elkészül a titokzatos német csodafegyver, a pusztító atombomba, aminek híre a második világháború végén terjedt el? Megfordította volna végül a háborút? Átrajzolta volna a világtérképet? Ma már tudjuk, hogy a "wunderwaffe"csak propagandafogás volt. Pedig az atomprogramban kiváló szakemberek dolgoztak... A dán Niels Bohr és a német Werner Heisenberg az atomfizika kutatásának úttörői, a kvantummechanika megalapítói. Szoros munkatársi viszonyukon túl baráti, szinte apa-fiú kapcsolat volt közöttük. Minden megváltozott azonban, amikor 1940-ben Németország lerohanta Dániát. Országaik hadban álltak, a kommunikáció megszakadt köztük. De tudtak egymásról. Bohr tudta, hogy Heisenberg a náci Németország atomprogramjának a vezetője; feladata, hogy feltalálja az atombombát, amit bevethetnek az ellenséges országokkal - akár Dániával - szemben. A kutatások azonban lassan haladtak. Vajon azért, mert Bohr nélkül Heisenberg tévúton járt? Vagy Heisenberg szándékosan szabotálta a német atomprogramot, hogy ne kerüljön tömegpusztító fegyver Hitler kezébe? És tudott-e róla, hogy mindeközben Los Alamosban - többek között a náci diktatúra elől menekülő Bohr közreműködésével - egy másik nukleáris fegyver készül, amely aztán, mintegy 220.000 ember halálát okozva, lezárta a második világháborút? 1941-ben Heisenberg Koppenhágába utazott, hogy találkozzon Bohrral, s a két fizikus közös sétát tett, hogy ne tudják lehallgatni a beszélgetésüket. Vajon miről lehetett szó köztük? Erre keresi a választ Michael Frayn, aki valós események darabkáiból építette föl színdarabját, mely egy újabb nagy találkozásról szól: Heisenberg, Bohr és felesége, Margrethe tekint vissza a múltra, jóval a haláluk után, de még mindig tele indulatokkal, sértettséggel, tisztelettel, szeretettel, félelemmel és kíváncsisággal egymás iránt.