Feld Matyi, "a nyári Sekszpir, a júliusi Molnár Ferenc, a kánikula D’Annunziója" 1953. december 12-én meghalt. Sztálin József március 5-én. Feld Matyinak kilenc hónapja akadt a kárörömre, hogy az a férfiú, aki 1951 óta Mikus Sándor csizmás szobraként ott állt a Liget peremén, hogy előtte vonuljanak el a termelésben élenjáró dolgozók, az a bronzférfiú, akinek fejét utóbb a Nemzeti Színház körút és Rákóczi úti kereszteződéséig görgetik, hogy ott apró darabokra törjék szét, végre nem okoz gondot a nagy hírű kültelki színigazgatónak, bohózatszerzőnek. Feld színházát a vasbeton Regnum Marianum-templommal együtt lerombolták. A templomot és Thália templomát eltakarították a Városliget széléről, helyet erőszakoskodva a Felvonulási térnek, ami tagadhatatlanul a hittétel terepe volt és mutatványos felvonulási térség. Mára autóparkoló és ideiglenes vurstli. (Jutott-e eszébe valakinek, hogy visszalopja az aszfalttól pázsitos Városligetnek?)