Meztélláb jár izzó parázson Diocletianus császár tisztje, Claude Debussy és Gabriele D’Annunzió Szent Sebestyén vértanúsága című misztériumában. A balett és az oratórium közötti súlyosan szép szavakkal hurcolkodó művet Ida Rubinstein rendelte meg a szerzőktől, hogy az Adoniszként csodált gyönyörű ifjú szerepében, aki krisztusi mártíromságot szenved, önmaga ragyoghassék a párizsi Chatelet Színházban (1911). A Szent Sebestyén nem balett, jóllehet egy táncegyüttesnek készült, mivel Rubin-stein csupán merész szépsége és plasztikus arcjátéka miatt lehetett a rivális Gyagilev-féle Orosz Balett szólistája. Énekesnőnek azonban pantomimszínésznő volt, színésznőnek viszont táncos. A Gyagilev-társulattól jó pénzért elcsábított remek erők hozták tető alá a bemutatót: Fokin volt a koreográfus, Leon Bakst a tervező. A dekadensen parfümözött vértanúság csak fél évszázad múltán aratott sikert, Serge Lifar koreográfiájában, amikor Ludmilla Tscherina táncolta a nadrágszerepet.