Félórányi késéssel kilép a Petőfi Csarnok színpadára meggypiros bársony szmokingban egy dáma. Fekete kesztyűs kézbe fogja a mikrofont. Lana Turner módjára felfésült szőke hajjal előkelőnek hat, mint egy finom bordély direktrisze. Lúgkövet ivott hangon belekezd a Mahagonny Alabama-songjába. Mély, érzéki búgásából egyszerűen nem szólalnak meg hangok, de ez csak vonzóbbá teszi az estélyt, szolgálatban kimerült hang, helyenként rozsdás, másutt lukas. Egy nagy előadónő ad Weill-antológiát. Szinte fagyos távolságtartással indít. A fegyelmezettség mögött szenvedélyek tombolnak. Annyi megélt tapasztalattal elég egy félmosoly, bal kézzel egy kis gesztus, emberi tartalékainak mélyéből jönnek a dalok.